A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
A Bethlen-kormány megalakulásával a közigazgatási reform kérdését elhalasztották. Bethlen a pénzügyi javaslatokat tette az első helyre programjában. Nem akarta a közigazgatási reformot gyorsan megvalósítani, mert azzal feltehetően a kisgazdák szerepe növekedett volna a vidéki közigazgatásban. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a törvényhatóságok ősi tradícióit meg akarják őrizni .Ezzel a földbirtokosokat akarta megnyugtatni, de a Kisgazdapártot is figyelmeztette, hogy a kormány a korábbi hatalmi struktúrát fenntartó vármegyei szervezetet nem változtatja meg. A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság 1921. május 24-én kelt határozatában bizalmát nyilvánította Ráday belügyminiszter iránt, mivel ő a törvényhatóságokra akart támaszkodni. A közgyűlés véleménye szerint a belügyminiszter nem kezdeményez reformot, de teljes erővel ellenáll „minden olyan közigazgatási reformtörekvésnek, mi az ősi törvényhatóságok eddigi szerkezetének és szellemének megrendítésére vezethetne’ Korábbi állásfoglalásához hasonlóan a közgyűlés megállapította, hogy á vármegyei testületeknek az általános választói jog alapján tervezett átszervezésével a közigazgatási életbe a féktelen demagógia vonulna be.17 A közigazgatási reformról tovább folyt a vita 1921-ben. A vármegyék küldötteinek 1921. augusztus 25-én tartott értekezletén tiltakoztak a Kisg azdapárt által sürgetett közigazgatási reform ellen. Küldöttségüknek >ethlen miniszterelnök kijelentette, hogy ő a magyar tradíciók alapján álló fokozatos fejlődés híve. Ezután a Kisgazdapárt 1921. október 6-i értekezletén Nagyatádi Szabó István hangsúlyozta: „A párt nem tűrheti tovább, hogy a közigazgatási reformot elodázzák”. Az október 12-én elfogadott programban is szerepelt: „A párt a közigazgatásnak a történelmi jogfejlődés szellemében való, nemzeti és demokratikus irányú, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő reformját a nemzetgyűlés legsürgősebb feladatának tekinti”.18 Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága 1922. március 11-i határozatában garanciát látott arra, hogy az új belügyminiszter — Klebersberg Kunó — az önkormányzati testületek tervezett reformjánál „meg fogja találni azt a helyes módot, mely a korszerű reformot megvalósítja anélkül, hogy az évszázadok viharaiban erős próbát kiállott ősi intézményünk, a törvényhatóságok szellemét és alapszervezetét megrendítené.” A miniszter ugyanis a törvényhatóságok nemzetfenntartó hivatását elismerte.19 Ebben a határozatban a vármegye vezetői tehát tudomásul vették, hogy szükséges egy korszerű reform, azonban ezt össze kell egyeztetni a törvényhatóságok hagyományaival. 1922 novemberétől Rakovszky Iván belügyminiszter tovább folytatta a közigazgatási reform kidolgozását. 1923 áprilisában két értekezleten tárgyalták a reform alapelveit, s a főbb intézkedéseket. Bonyolult törvény- hatósági választójogot akartak megvalósítani, amelyben a virilizmus választással kombinálva megmaradna. A tagság egytizede örökös tag lenne. A tisztviselőket kineveznék. A miniszter szerint az önkormányzatok túlságosan decentralizáltak lettek, ezért a centralizációt kell erősíteni. Ha 17 Csizmadia A.: i. m. 353—354. old., HBML. IV. B. 902/a. 20. 4/ 1921. kgy. 18 Csizmadia A.: i. m. 354—355. old. 19 HBML. IV. B. 902/a. 21. 2/1922. kgy. 92
