A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
a kormány kinevezési jogot kap a megyékben, akkor nagyobb gondot fordíthat az önkormányzat erősítésére. Az állami vezető tisztviselők is tagjai volnának az önkormányzatnak és a Vitézi Szék megyei kapitánya is/“ A Debreceni Független Újság cikke 1923. április 8-án a közigazgatás reformját a politika legnagyobb paradoxonjai közé sorolta. A kormányzat ugyanis visszatért a hagyományokhoz, ugyanakkor a vármegye ősi intézményét meg akarja semmisíteni. Ezzel a kormány saját magát, gyengíti, megsemmisíti bázisát. Hangsúlyozta, hogy előbb a választójogi törvényt kell megalkotni, s új választás kell a? alapvető közjogi reformok előtt. A cikkíró megállapította, hogy a közigazgatás reformra szorul, hiszen a törvényhatósági bizottságoknak már szinte semmi kapcsolatuk sincs a vármegyék népével. De amíg az alapvető közjogi kérdések tisztázatlanok, amíg választójogi törvény nincs és amíg az országgyűlés meg nem alakul az ideiglenes jellegű nemzetgyűlés helyett, addig a közigazgatási rendszer reformja merész ellentmondás. Az átmenet megteremthető reform nélkül is a törvényhatósági választások és tisztújítás elrendelésével. Az új törvényhatósági bizottságok korszerű munkával igazolni fogják, mennyire nem elavult, mennyire életképes „a paradox reformmal halálra ítélt autonómia”.20 21 Ezek után foglalkozott a Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése 1923. május 15-én Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye azon átiratával, hogy a kormány ne tárgyalja a közigazgatási reformot, mert az széthúzásra, az ország leghazafiasabb rétegének elkedvetlenítésére és a sorok megbontására fog vezetni. Megyénk közgyűlése azt határozta, hogy a közigazgatási reform kérdésével majd akkor foglalkozik, ha a belügyminiszter reformtervezete ismeretes lesz. Csak akkor lehet megbírálni a tervezetben lévő országos érdekeket, a közigazgatás javítását és „az autonómiának a tervezett kinevezési rendszerrel szembeni kilátásba helyezett mikénti megerősítését”. Mivel e nagyfontosságú kérdés még csak előkészítés alatt áll, másrészt tény, hogy „a közigazgatás bizonyos korszerű reformra rászorult”, ezért a tervezet előtti állásfoglalást időszerűtlennek tartotta.22 A vármegyei törvényhatósági bizottság szemléletének bizonyos fokú módosulását tapasztalhattuk már 1922 márciusában, s ezen újabb határozatban is, amidőn a korszerű reform szükségességét elismerték. Természetesen ez nem jelenthetett gyökeres változást, mert a hagyományok megőrzését is hangsúlyozták, különösen 1922-ben. A törvényhatósági bizottság alapvetően konzervatív szemléletű volt. S ez nem is meglepő, hiszen a testület felét még 1918 előtt választották meg, a virilis, vagyis a legtöbb adót fizető tagok pedig nyilvánvalóan hagyományőrzők voltak. A Hajdú vármegyei törvényhatósági bizottság gazdasági és szociális jellegű kérdésekkel is foglalkozott. Az 1920-as évek első felében az egész országban igen nehéz volt a gazdasági helyzet. A Tiszántúl, s benne megyénk még inkább hátrányos helyzetben volt. A katasztrofális gazdasági helyzet tükröződése volt a 20 Csizmadia A.: i. m. 358—359. old. 21 Debreceni Független Újság, 1923. ápr. 8. 1. old. 22 HBML. IV. B. 902/a. 22. 238/1923. kgy. 93
