A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Fodor Péter: Az Országos Földművelő Párt és lapja a Föld Népe

zésbe kerültek a hatalommal, olyankor naivan hittek az adott szóba. De Veres Péterrel szólva „megváltásvárók voltak, de nem csodaváróan, hanem osztályharcosan.” E küzdelmek hol nyílt ellenállásban, hol burkolt mozgolódásban, hol csendes passzivitásban jelentek meg. Vitatkoztak a Földmívelő Egyletben, a falu olvasóköreiben, sztrájkoltak az uradalmakban, kapcsolódtak a kor munkás- és parasztpártjaihoz, sőt önálló pártot is alakítottak. Ezzel is arra törekedtek, hogy saját elképzeléseiket valósítsák meg, önállóságuk ne jellegtelenedjék el a századforduló történelmében.

Balmazújváros az 1890-es évek második felétől fokozatosan vált az agrármozgalom átmeneti központjává. A mozgalom természetes átmeneti és jellemző hullámzásait átélve országos jelentőséggel akkor bírt, amikor 1908-ban megalakult a községben az Országos Földmívelő Párt és saját lapját Föld Népe címmel adta ki. A balmazújvárosi székhelyű párt megalakításának tényét ismert előzményeit kutatásaim alapján néhány adalékkal egészítem ki. Ezeket azért tartom fontosnak, mert a hitelességhez elengedhetetlen, hogy ne a vágyott idealizáltan kimerevített képet vázoljuk fel a korszakról, hanem a források ismeretében, a tények közlésével járuljunk hozzá az agrármozgalom ezen időszakának történetéhez.

A témák szempontjából igen figyelemre méltó az 1905—1907-es évek fellendülő hazai munkás- és agrármozgalma, amely nem hagyja érintetlenül a balmazújvárosi Földmívelő Egyletet sem. Az uradalmakban szervezett sztrájkok, aratási szerződési alkuk a bérlőkkel, ha nem az általuk elképzelt eredménnyel is végződtek, de jelezték változtatási törekvéseiket. Előremutatónak értékeljük e lépéseket, mert szervezettségről, erőről, tudatosságról, tartásról tudósítanak. Élénken élt az 1898-as csendőrsortűz az emberek emlékében. A század első évtizedében a hatalommal való nyílt összetűzésig nem fokozódott a hangulat, mint más községekben. Ez az újvárosi szegények józanságát, s politikai érettségét is jelenti, s mivel nem voltak meg a várt „forradalom feltételei”. Az egylet egész tevékenysége azonban jóval túlmutat korának hasonló egyletein és talán csak Achim- párt. bázisát jelentő, a békéscsabai egylettel mérhető. Megállapítható, hogy a Földmívelő Egylet ezekben az években érik tudatos közösséggé. Tenni akarása érett politizálást, határozott cselekvést feltételez. A szemtanú H. Nagy Gábor így emlékszik vissza ezekre az évekre: „Itt már 1903—1904-ben igen erős agrárszocialista mozgolódás központja volt. Pokrócz Ferenc és Tar Sándor két nagy tehetségű ember lett a vezér. Egyszóval ez a forradalmi szellem valóságos hagyomány volt minálunk, ki is termelte magából az itteni helyzetet, hiszen a lakosság nagy többsége cselédje volt a Semsey grófi nagybirtoknak. Ezt az ellenzéki szellemet már gyerekként magamba szívtam, öntudatlanul. Az olvasókörben hallgattam az öregeket, akik mindig politizáltak. Mai fejjel nézve amolyan ösztönös szocialisták voltak ők, tudták mit akarnak, csak az úttal, móddal nem voltak tisztában.”2

2 Taar Ferenc: Mikrofonnal írva, Alföld, 1977. 4. sz. 47. A beszélgetés 1975. október 29-én készült.

48