A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Orvos Erzsébet: Adalékok a latin nyelv debreceni kollégiumbeli oktatásához (1853-1914)
Phaedrus-ból, Szegedi pedig Liviusból és Ovidiusból készített szemelvé- nyes kiadást. Ellátták jegyzetekkel, életrajzi és egyéb adatokkal. Ezekhez mondattanra is szükség volt, így született Tüdős tollából a „Latin mondattan”, ami 1865-ben jelent meg. Hézagpótló mű, jelentőségét mutat- ja, hogy három kiadást ért meg, s általánosan használták az egész Tiszántúlon. Szótani kategóriák alapján tárgyalta a mondattani viszonyokat, de világos előadásával és gazdag példatárával nem kis mértékben mozdította elő a latin nyelvű tanítás ügyét. 1885ében adták ki „Fordítási feladatok” című munkáját.1*8 A mondattanhoz hasonlóan gyakorlásra szánta. Phaedrus meséinek kiadásával — melyet gazdagított tárgyi magyarázatokkal — hozzájárult a világos és jó magyaros fordítás elsajátításához. Megkönnyítette a jambikus vers tagolását azzal, hogy ékezettel látta el minden pár versláb első arsisát. Lengyel Zsigmond Márk Pál és Szegedi segítségével latin szótárt készített. A szótár német szótárak alapján készült, kétszer is kiadták a középiskolai latintanítás céljára. Kétharmadát Szegedi Sándor dolgozta ki. Békési Gyula néhány évvel később írta az I—II. osztály számára az „Elemi latin nyelvtan”-t. 1873 és 1914 között a Debreceni Református Főgimnáziumban tanító 44 rendes tanár közül 28 folytatott tankönyv, tanulmány, és szépírói tevékenységet. Dóczi Imre 1887-ben jelentette meg a „Görög nyelvtanát”, 1894-ben pedig Vergilius Aeneise-nek egy részéhez preparációt. V. osztályos görög olvasókönyve 1911-ben jelent meg. Az ő vezetésével dolgozta fel a Kollégium történetét egy tíztagú tanári szerzőgárda az 1894—95. évi mille- neumi értesítő számára. Publicisztikájáról megemlíthető még Újvárosi Szabó Gyula. Magyar— latin szakos tanár (1912—1914) bölcsészdoktori értekezésén kívül néhány tanulmánya és könyvismertetése jelent meg. Hősi halált halt Galíciában. IV. Hogyan tanították a latin nyelvet? Minden tanár rendelkezett tantervvel: mit kell tanítani, mely szerzőket, hány órában, milyen terjedelemben. Ezentúl azonban rájuk volt bízva, milyen módszer szerint tanítanak. Az első osztályban a latin nyelv elemeivel ismerkedtek, s Szepesv Imre nyelvtana segítségével már rövidebb mondatokat fordítottak. Heti 8 órát fordítottak latinra, s ilyen magas volt az óraszám a 2. osztályban is (1858-ban már 10 órában tanulták a német nyelv rovására). A második osztályban a „rendes és rendetlen” igéket tanulták a Schinnagel „Latin olvasókönyv”-ét használták 1853-tól 1857-ig. A harmadik osztályban már eredeti szerzőt is olvastak: Cornelius Nepos-ból több vezér életrajzát fordították. Az óraszám csökken, már csak 6 óra. 28 28 Magyar fordítási feladatok a latin nyelv gyakorlati tanulására a gimnázium III—VI. osztálya számára. TtREL II. 28. c. 1. 43
