A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán

megint, miként annyiszor a múltban, egyesekben és a tömegekben. A Krisztus győzelmes lobogója alatt indult meg Templomegyesületünknek működése; a Kálvinház létesítésére való törekvés; a pusztákon a rendes igehirdetés; az egyházrészek és tanyai lelkészi állomások szervezése; új templomok, iskolák építése a külsőségeken; a diakonissza-intézet felállítása, s mindkét nembeli ifjúságnak különböző lélek- és testnevelő alakulatokban csoportosítása; a krisztusi szellemnek, a keresztyén erkölcsnek bevitele a szociális élet mindennemű megnyilvánulásába és intézményébe.

Földi vándorlásunkban a nyugalmat és boldogságot valóban csak úgy találhatjuk meg, ha követjük Pál apostolnak a koloszébeliekhez írott intelmét: „Járjatok, amint az úrhoz méltó, minden engedelemre, minden jócselekedetekkel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az isteni esméret- ben! (Pál ap. Kol. I. 10.)

1 Alumnus diák, aki a könyöradományokból fenntartott főzőházból (coquia) kapott egy-egy fazék ételt. Exspectans diák, ak'i a tehetősebb polgárok asztaláról jutott naponként Isten nevében főtt ételhez.

2 Numista szüle, aki iskolás fiáért pénzt fizet a nagyobb diáknak; cibista, aki hetenként egy fazék ételt főz; panista, aki hetenként egy szép fehér cipót küld a diáknak fia tanításáért. (Szűcs I.: Debrecen város tört., 604. 1.)

3 Róm. kath vallású egyén a tanácsra bízott végrendeletében legelőször 1781. jan. 21-én hagyományoz a róm. kath ispotálynak. Ti. Reisinger András lakatos legény, 4 forintot. Második 1785. február 15. Fazekas Andrásné Klarovics Erzsébet, ugyancsak 4 forinttal.

4 1742. évi kurátori számadás az egyházi levéltárban. Az okmányok között megvolt az uccánként adakozók névsora is. Az adakozást Domokos Márton főbíró kezdte meg 3 körmöczi arannyal.

5 A debreceni református szent ekklésia kevés pénzecskéjéről való számadásai Forró Istvánnak, majd Herceg Jánosnak és Komáromi Györgynek. (Egyh. lev. 3044, 3045, 3046, 3047 sz. csomók.)

173