A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Debrecen város szociálpolitikája az 1945-1950 közötti időszakban

vatal is. A városi tanácsok, illetve végrehajtó bizottságaik megalakulásával megszűntek olyan szervek is, mint a közellátási nyilvántartó, a tisztiorvos, a városi orvos, a városi szociális titkár és a szociális felügyelő. A 160/1950. (VI. 14.) MT sz. rendelet meghatározta az újonnan alakult X. közegészség- ügyi és népjóléti osztály ügykörébe tartozó funkciókat. Ez a rendelet szab­ta meg a különböző szinten működő tanácsok egészségügyi feladatait. A megyei közegészségügyi és népjóléti osztály a volt alispáni hivatal népjó­léti és kulturális csoportjából, a tisztifőorvosi hivatalból és a megyei árva­székből alakult meg 15-ös létszámmal. Keretében két csoport működött, az egészségügyi és a gondozási. Ide kapcsolták még a szociálpolitikai ügyeket és a gyámügyi feladatokat is. További átalakítást jelentett a belügyminisz­ter ágazati felügyeleti jogkörében kiadott 5200—1/1951. (II. 8.) BM számú rendelete, amely intézkedett az egészségügyi osztály megszervezéséről 1951. január 31-i határidővel. Ezzel megszűnt a közegészségügyi és népjó­léti osztály, mely jogelődje volt az új egészségügyi osztálynak.15 Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi változás a szociális kérdés szempontjából is rendkívül ambivalens volt. Bibó István 1944 „álforradal­mára” és 1945 „félforradalmára” utalva kifejtette, hogy a torz politikai fejlődés folytán a fasizmus programjába sok szociális feszítőerő került. Ezek innen jutottak a köztudatba és hatottak az átalakulás éveiben. Bibó már 1942-ben elmarasztalta a korabeli politikai vezető réteget a „szociális munka” címén űzött, önigazoló pótcselekvések kultusza miatt.1® A koalíciós időszakban, 1947 tavaszán a mezőgazdasági népesség helyzetét és a munka- nélküliséget tartották a legfontosabb szociálpolitikai kérdésnek, a hagyo­mányos „szociális” feladatok a társadalombiztosítástól a lakáskérdésig és szegényellátásig csak ezután következtek.17 A szociálpolitika célja 1948 ele­jén így fogalmazódott meg: Ez „a szociális viszonyok javítása és egyúttal a nép gazdasági, egészségügyi és művelődésügyi színvonalának emelése. Lé­nyegében a szociálpolitika a mindenkori gazdasági rendszer függvénye és feladata, általánosságban a társadalmi rendszer gazdasági egyenlőtlenségei­nek tervszerű kiegyenlítése.”18 Sokan az első hároméves terv szövegéből egy általános „népjóléti” politika körvonalait olvasták ki. Az MDP szociál­politikai programja pedig 1948 júniusában megállapította, hogy „a népi demokráciában megvalósult a munkásság évtizedes szociálpolitikai prog­ramjának legtöbb követelése”.19 Kelet-Európábán az új államapparátus ki­alakulása után teljesen eluralkodott ez a szemlélet. Majdnem teljesen eltö­rölték az önálló népjóléti intézményeket, s a szakszervezetek vették át azoknak a funkcióknak a legtöbbjét, melyeket Nyugaton általában a kor­15 Bikki István: A városi, tanácsok végrehajtó bizottságainak hivatali szervezete 1950—1951. Levéltári Szemle. 1989/3. 44. old. A helytörténetírás levéltári for­rásai. III. 1944—1971. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1976. 59, 66, 161. old., Mer- vó Zoltánná: A Hajdú-Bihar Megyei Tanács és Debrecen város egészségügyi szolgálatának ágazati felépítése, hatásköre 1950—1956 között. Levéltári Szem­le 1973/2. 192—193. old. 16 Oltványi Ambrus: Alternatívák és értékpluralizmus Bibó István gondolatvilá­gában. Valóság 1989/8. 90, 95. old. 17 Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Bp. 1986. 153— 154. old. 18 Dr. Benedek Jenő: A szociális szakszolgálat munkája 1947—48 években. Szociális Szakszolgálat, 1948. január—március. 11. old. 19 Ferge Zs.: i. m. 157. old. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom