A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Debrecen város szociálpolitikája az 1945-1950 közötti időszakban

mányzati jóléti hivatalok látnak el.20 Nem valósulhatott meg a koalíciós időszakban felmerült Szociálpolitikai Intézet terve sem, több más elképze­léssel együtt.21 Megsemmisült 1948-ban a settlement-szerűen működő első magyarországi Főiskolai Szociális Telep, mely előzőleg 1932-től az Orszá­gos Szociálpolitikai Intézet címét viselte.22 Az utolsó népjóléti .miniszter, Ratkó Anna hangsúlyozta, hogy „népi demokráciánk egész társadalmi és gazdasági rendszerének minden tette és intézkedése szociálpolitika”.23 A gazdasági növekedéssel kapcsolatos megszállottság egyenes következmé­nye volt a gazdasági szempontok elsőbbsége a jólétiekkel szemben.24 A Nép­jóléti Minisztérium 1950-ben meg is szűnt a szociális szakszolgálattal, se­gélyezéssel, a szociálpolitika területi, ill. népi szerveivel együtt. Helyette létrejött az Egészségügyi Minisztérium, a szociálpolitika pedig a társada­lombiztosításra és a munkavédelemre szűkült.25 Az újjáépítés során fel sem merült átfogó szegénységkoncepció kialakításának szükségessége és az öt­venes évek elején, ha létezéséről szó esett, a múlt számlájára írták vagy a jobb jövőért hozott áldozatnak mondták.26 Kialakult egy paternalista szem­lélet, mely szerint az állam jóságos gondoskodása minden problémát meg­old, a- szociálpolitika pedig perspektivikusan felesleges, hiszen a szocialista állam minden intézkedése eleve szociális.27 Ez a felfogás fenyegető követ­kezményekkel járt. Egyrészt felelős volt a rendszer egyenlőtlenségéért, másrészt a társadalmi igazságosság eszméjét is diszkreditálta.28 Újjáépítés, lakáshelyzet, egészségügy Debrecen városát a háborús pusztítás nagyon súlyosan érintette. Az 1944. évi nyári és őszi légitámadások, a városért folyó harcok során a ter­melés megbénult.29 A város 11 678 lakóépületéből elpusztult vagy súlyosan megrongálódott 5850, az épületek 50,1%-a. Megrongálódott 2317, az épü­letek 19,8%-a. Tehát a város lakóépületeinek mintegy 70%-át viselte meg a háború.30 Nem volt csekély az emberveszteség sem. Ezekben az időkben a város lakosságának jelentős része a környező tanyákra és a falvakba me­nekült. Ezért Debrecen 125 933 lakosából 1944 őszén mindössze 30 000 em­ber tartózkodott a városban.31 Dolgozatunkban a továbbiakban a szegény­ség probléma mellett a lakás- és egészségügyi viszonyokat, a munkanélkü­liség és a hadifoglyok helyzetét vizsgáljuk. Az üldözések és a háborús ese­mények életrehívták az ún. tudakozó vagy kereső lapokat. Debrecenben 20 Szelényi Iván: Űj osztály, állam, politika. Bp. 1990. 241. old. 21 Ferge Zs-: Fejezetek... i. m. 154. old. 22 Szociálpolitika, 1950. január, 1. old. Balfpap Ferenc: A magyarországi settle­ment története (II). Esély 1990/1. 62—63. old. 23 Ferge Zs.: i. m. 158. old. 24 Szelényi 1.: i. m. 249. old. 25 Ferge Zs.: i. m. 159. old. 26 Bokor A.: i. m. 39—40. old. 27 Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a magyar társadalom. Bp. 1986. 324—325. old. 28 Szelényi 1.: i. m. 249. old. 29 Debrecen iparának története. (Szerk.: Ránki György) Db. 1976. 245. old. 30 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. (Szerk.: To- kody Gyula) Db. 1970. 368. old. 31 Uo.: 370. old. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom