A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Balogh István: A magisztrátus tisztújítása Debrecenben (1715-1762)
lyet, az első háromnál tizenketten, a negyediknél tizenegyen, az ötödiknél csupán kilencen. A városgazdálkodást intéző tisztségek vezetőit a szenátorok saját kebelükből január 3-án választották meg, az újabbak a sorrendben hátrább kerültek, mint a régebbiek. A választott hites közönségben ez évben ötvenhatan voltak, akik öt asztalnál foglaltak helyet, az első háromnál tizenketten, a negyediknél tizenegyen, az ötödiknél csupán kilencen. A városgazdálkodást intéző tisztségek vezetőit a szenátorok saját kebelükből választották meg január 3-án.8 A következő (1696. évi) tisztújításnál már a központi államhatalom képviselője, a városok gazdálkodását ellenőrző kamara megbízottja is jelen volt, s általa ismét bővült a liturgia. A communitas gyűlésében a kamarai biztos követelte, hogy a műit évi tisztviselők adjanak számot a város gazdálkodásáról. A választott hites közönség asztalonként folytatott tárgyalás után ezt a követelést megtagadta azzal, hogy a „számadások törvényesek, mivel a nemes szenátus és a communitasbeli deputáció azokat megolvasta és helyesnek találta”. Csak ezután kerülhetett sor a főbíró, a szenátus és népszószóló bűcsűzására. Ezek a lemondásuk után házukhoz hazatértek. A magára maradt vál. hit. közönség gyűlése előtt a jegyző felolvasta a testület névsorát. A népszószólói hivatalra ismét négy személyt jelöltek. A kamarai biztos a jelölésnél is jelen volt és intette a testületet, úgy mérlegeljék ajelölt személyek jellemét, hogy őfelsége híve legyen, nehogy gondvi- seletlensége miatt az uralkodó vagy a város kárt szenvedjen. A személy megválasztásába azonban nem szólt bele. Hasonló intelmet fűzött a főbíró jelöléséhez is. De a jelölt három személy közül egyik ellen sem emelt kifogást. így lett főbíró „mindeneknek szabad szavazata által” ismét Dobozi István. Mielőtt a szenátorok megválasztására sor került volna, a kamarai biztos követelte, hogy a szenátorok közé válasszák be Georg Wilke itteni kamarai sótisztet. Ebből hosszas — egész napot kitöltő — vita lett, de a vál. hit. közönség elutasította a követelést és a biztos további sürgetésére sem adta be a derekát. Végül az engedett és a szenátus — most — tizenhat tagját megválasztották. A szenátorok a communitas által megállapított sorrend szerint a széküket elfoglalták és a főbíró a két testület előtt tette le az esküt, viszont azok engedelmességfogadásukat kézfogással erősítették meg. A következő napon a szenátus és a communitas együttes ülést tartott. Itt a kamarai biztos jóváhagyta a tisztújítást. Ezután jelölték ki az újonnan megválasztott szenátorok végleges ülésrendjét. Mivel az előző nap a tárgyalások elhúzódása miatt nem mehettek el a templomba, most a két testület együtt oda ment át. A harmadik napon a communitas külön ülést tartott, ahol megtárgyalták az előző évi statútumokat és néhánynak a kiegészítését is elhatározták. Ezután behívták a főbírót és a szenátorokat, és a kamarai biztos jelenlétében, a módosított rendszabás felolvasása után a joghatóságot (jurisdictio) a magisztrátusra ruházták. Utána „az egész communitas (közönség) engedelmessége jeléül, kezet fogva eltávozik”. A tisztségviselők választására a negyedik napon került sor. Ugyanakkor állapították meg a választott hites közönség ülésrendjét asztalok, és tagjai számát a város hat 8 A fohászkodás szövegét az 1694-i tisztújítás előtti év végén állapították meg. Ebben is van utalás a város népe és a vezetők közötti egyetértés megőrzésére. IV.A.1011/a 23. o. 83—85. old.; — Az 1695. évi tisztújítás lefolyása uo. 181—182., 182—185. old.; — Az asztalok ülésrendjének szám szerinti eltérése okát nem tudjuk. 8
