A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Balogh István: A magisztrátus tisztújítása Debrecenben (1715-1762)

főutcája szerint. Az első asztalnál a népszószóló egyben az asztal szóvivője (praelocu- tor), a többi asztalnál az első széken ülő. A tagok száma asztalonként 12, a hatvan tagból kettő neoelectus (újonnan választott).9

A következő években — a Rákóczi-szabadságharcig — a szertartás változatlanul maradt. A központi kormányzat erőtlen kísérleteit a szabad választás korlátozására a két testület egy akarattal visszautasíthatta, de még a kiváltságlevél egy, kétértelműleg megfogalmazott mondatára alapított követelést is, a katolikus egyház befogadását és kápolnaépítést is a vál. hit. közönség ellenállásával sikerült elhárítani.10

A Rákóczi-szabadságharc alatt rendszeres tisztújításra nem került sor; az 1703- ban megválasztott Dobozi István tisztújítás nélkül 1705 végéig viselte a főbíróságot. 1706-ban volt ugyan restauráció, de 1707-től 1709. nov. 9-ig újraválasztva, haláláig 6 maradt e hivatalban. A szenátus és választott hites közönség újraválasztásáról csak szűkszavú bejegyzések vannak, lényeges változást nem állapíthatunk meg.

A változás 1715-ben a szabad királyi városi szabadalomlevél törvénybe iktatása után (1715:109 te.) következett be. Már az 1715. évi tisztújítás sem ment zavarok nélkül végbe. A zavarok mibenlétéről nincs írásos feljegyzésünk. De az 1717. évi tisztújítás ellenőrzésére leküldött királyi biztosnak a választott hites közönséghez intézett intelmeiről következtethetünk arra, hogy a két testület között lényegbevágó hatalmi és hatásköri ellentétek az egész város nyugalmát megbolygató zavargásban törtek felszínre.11

9 Uo. 333—348. old. Az itt hangoztatott elvre a két testület a későbbiekben sokszor hivatkozott. Az elutasítás okául a libera electio (szabad választás) jogának megsértését említették. Ezt a jogszokást az évszázados gyakorlat és a rendi jogállás egyaránt biztosítja — mondották. A központi hatalom részéről ez volt az első kísérlet az autonómia csorbítására. Az egyébként egymással vitázó két testület a választás szabadságának követelésében mindig egységesen lépett fel. A központi kormányszékek szigorúbb ellenőrzése alatt álló tanács ettől kezdve szívesen vette igénybe — a hivatkozás szerint — a város népét képviselő választott hites közönség támogatását. Az viszont keményen ragaszkodott a maga jogához — formailag —, a bíró és a szenátus tagjainak megválasztásához. A választási liturgia szigorú megtartását a szabad választás jogi biztosításának tekintették; — Az utcák szerinti tagok száma az ott lakók számaihoz igazodott; — A G. Wilke megválasztása körüli vitákra vö. Debrecen története, Db. 1984. II. k. 102-103. vet.

10 Uo. II. k. 103—104. old.; Az 1698. tisztújítás alkalmával. Joh. Jac. Rau kamarai titkár a kommunitás- nak „bizonyos ügyeket javasolt a restaurálás módjáról és rendjéről”, de ezt nem is tárgyalták. Uo. II. k. 102. old.; 1701-ben, az új század kezdő évében határozatba ment, a tisztújítás ezután, mint „majdnem egy évszázados gyakorlat és szokás”, ezután is újévkor legyen. Ugyaninnen értesülünk a főbíró választásánál a szavazás eljárásáról: „Az utolsó asztalnál kezdve fejenként járulva” a szavazatok többségével választották meg Komáromi Györgyöt, azután kijelölték a székét, amelyet az eskü letétele után foglalt el. Ekkor tizenhárom szenátort választottak. A választás után a trónra és a városra Isten áldását kérték. IV.A.1011/a 25. k. 13-23. old.

11 A szatmári béke után a kir. biztosok jelenléte a tisztújításnál rendszeressé vált. Az uralkodónak biztosok kiküldésére való joga az 1715:36. tc.-en alapult.

Debrecen esetében különösen fontos volt e jog alkalmazása, mert az 1715:109. te. előírását a katolikus egyház befogadására a tanács általában a kommunitás ellenállására hivatkozva igyekezett elhárítani. E tekintetben — az élesebbé váló súrlódások ellenére — a két testület mindig egységes volt: — 1716. dec. 23-án Johann Ignaz Viechter királyi biztos a kommunitást külön tanácskozáson kötelezte, hogy népszószóló tisztére nejelöljön — mint eddig — szenátort, hanem saját tagjai közül jelöljön három személyt. Ezek közül válasszon egyet, „békével és nyugodtan, nem mint a múlt évben előfordult zavarok között Debrecenben történt”. Debrecen története. II. k. 1981. 161. old.

1694 óta a népszólói tisztet mindig egy szenátor töltötte be, aki ennek folytán tagja volt a tanácsnak. Ez bizonyosan növelte a tanács ellenőrzését a testület felett, és csökkentette a súlyát.

De oka lehetett a zavaroknak az is, hogy a szenátorok között is egyenetlenkedés volt a kommunitás szavazatai megnyeréséért.

9