A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Megjegyzések Debrecen város szociálpolitikájához az 1920-1944 közötti időszakban
ból.35 A nyomorgó városi szegénység lakásviszonyai természetesen nem sokat javultak alapjában. Pataky József sorai ezt látszanak igazolni: „Ruhanélküli gyermekek minden pillanatban összedűléssel fenyegető elkorhadt fészer alatt játszanak...” A szemlélő elsősorban a Bíró-telepről hoz fel példákat.36 A nyomorúságos lakásviszonyokon a város úgy is próbált enyhíteni, hogy új bérlakások építésére jelentős összeget használt fel, valamint megpróbálta letörni a lakásuzsorát. Két- és háromemeletes, alacsony bérű, kislakásokat építettek, rendbehozták a nyulasi barakklakásokat. A Hadházi úton 60 földszintes kislakásból álló lakótelep épült. Nagyon sokan jutottak a külsőségeken parcellázott, olcsó telekhez. Kedvezményes kölcsönökkel támogatta az építkezést a Városi Takarék- és Hitelintézet és a Debreceni Kölcsönös Segélyező.37 A gazdasági válság az építkezések terén is visszaesést hozott. A válság mélypontjának idején épült lakások száma az előző időszakhoz képest kevesebb lett. 1930-ban 839, 1931-ben 540, 1932-ben 281, 1933-ban 240 és 1934-ben már csak 180 új lakás épült. Később is lefelé tendált a lakásépítések iránya, hiszen 1939-ben 80, 1940-ben pedig csak 51 lakás készült el. A lakóházállomány 44%-a vályogból vagy sárból épült. Debrecen városának ekkor csak a belső kerületei voltak közművesítettek. Az ivóvízzel ellátott lakások aránya a városban még 1937- ben is csupán 51% volt. 1931-ben az épületek 23,9%-ban még nincs se gáz, se villany.38 Fentebb említettük már, hogy a 20-as években építkezések, városrendezési intézkedések történtek. Megkezdődött a külsőségek és a kertségek közművesítése. Új városrészeket is kapcsoltak be a vezetékes vízszolgáltatásba. Korszerűsítették a vízmű- és szennyvíztisztító telepet és 36 egészséges vizű közkutat fúrtak. A Téglavető és az Olajütő nyomortelepeinek felszámolása is sorra került.39 Sajnos a reménykeltő kezdeteket nem követte örvendetes folytatás. Vásáry István polgármester 1930-ban úgy nyilatkozott, hogy a külvárosok közművesítésének költségei nagyon magasak lennének. Akadálya volt a közművesítés továbbfejlesztésének az is, hogy a külső kerületek beépültsége alacsonynak mondható, ami a tervszerű városfejlesztési politika hiányából eredt.40 Legrosszabb lakáskörülmények jellemezték az agrárproletár-félproletár réteget. A lakások 70%-a földes padlójú, sok az egyszoba-konyhás, kamra nélküli lakás. Egy 1925-ös polgármesteri jelentés beszámolt arról, hogy 4 családnak volt egy közös konyhája, tűzveszélyes szabad kéménnyel. Dr. Tamássy Géza tisztiorvos 1923- ban a sajtóban azt állapította meg, hogy Debrecen környékén egészségtelen a házak nagy része, 7500 ember földkunyhókban és kalyibákban lakik.41 Néhány évvel később dr. Tüdős Kálmán tisztifőorvos is az általános lakáshiány miatt előállott zsúfoltságról beszélt, megállapítva azt is, hogy a belvárosban sok a pincelakás. A lakásínség miatt egyre többen használják állandó lakásul a pajtákat. Hibáztatja a hatóságot, hogy az építkezéseket közművesítés hiányában engedélyezte a kertek között fekvő szabad területeken.42 A kedvezőtlen lakáshelyzettel függött össze a leggyakoribb és a legtöbb 35 Debreczen. 1930. jan. 5. 36 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1935. 488/1935. 37 Debrecen története... I. m. 230. o. 38 Debrecen iparának története... I. m. 185., 186. o. 39 Debrecen története... I. m. 229. o. 40 Debrecen iparának története... I. m. 187. o. 41 Debrecen története... I. m. 105. o. 42 Dr. Tüdős Kálmán: Debrecen sz. kir. város közegészségügyi állapota és a hiányok orvoslása. Db. 1927. 4., 5. o. 84
