A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Megjegyzések Debrecen város szociálpolitikájához az 1920-1944 közötti időszakban

halálesetet okozó tbc terjedése.43 Dr. Tüdős Kálmán tisztifőorvos a tennivalók között felsorolta a térrendezési és burkolási munkák fontosságát, a tágas udvarok és levegős lakások szükségességét. Sürgette a kéltségekben a közművesítést, követelte, hogy a gazdasági cselédek a közegészségügyi kívánalmaknak megfelelő lakásokkal legyenek ellátva. Nem feledkezett meg a népiskolák felállításáról, azt tartotta célszerűnek, hogy egy tanteremben csak 30 tanuló legyen.44 Maga a lakosság is panaszkodott a kertségbe vezető utak állapotáról. Tégláskert lakosai például panaszukban a következőket írták: „...szívettépó és szánalmas jelenség, mikor azt kell látnunk, hogy az idevaló kis 4— 12 éves gyermekek sártengerben átázva és fázva, lucskosan mennek óvodába és iskolába, nem is szólva a felnőttekről, ami bizonyára nem kis mértékben előidézője a kertségekben való nagyobb számú halálozásnak.”45

A közegészségügy súlyos helyzetének enyhítését olyan intézkedések szolgálták, mint az egészséges vízellátás, csatornázás, a mentőszolgálat korszerűsítése, a csecsemőotthon és a szociális szolgálat létesítése. Megemlíthetjük a cselédotthont és a szegényház bővítését is. Legfontosabb eredmény azonban az volt, hogy az állam átvette, felújította és több száz ággyal, új épületekkel kibővítette a mai Bem téri közkórházat. Az egészségügyi és szociális célokra fordított városi beruházás összege ekkortájt 2—2,5 millió pengő volt.46 Minden fejlődés ellenére azonban, pusztított a „morbus hungaricus”. Egy 1929. évi jelentés azt mutatta ki, hogy a gümőkórosok száma egyenesen megdöbbentő. A különben is nagy halálozási szám 17,42%-át tette ki. „Ezt a nagy gümókóros mortalitást némileg megmagyarázza az, hogy tavaszi hónapokat élünk, amikor a hat hónapos tél, jelenleg szomorú lakásviszonyaink s gazdasági helyzetünk mellett most fejezi be gyilkos munkáját.”47 Dr. Kupinszky Sándor már említett írásában a város egészségvédelmével kapcsolatban megemlíti, hogy közgyógyszer ellátásban részesülnek a közsegélyesek és az ínséges munkanélküliek. Központi szegénybeteg rendelő működéséről is szól és előadása szerint egy Egészségvédő Intézet is van a szociális telepen, ahol az évi rendelések száma 20000. Biztosítottnak látja az iskolaegészségügyi ellátást is.48 Jelentős időpont Debrecen közegészségügyi helyzetének fejlődésében az általános egészségvédelmi szolgálat megindulása 1939. december 1-jén. A szolgálat vezetője dr. Gärtner István tisztifőorvos, helyettese dr. Karossa- Pfeifer József tisztiorvos volt. A személyzethez tartoztak Killer Tiborné vezető védőnő, Borbély Irma és Boócz Ilona egészségügyi védőnők, akik elsősorban az általános szervezésű munkálatoknál, valamint az iskolaegészségügyi szűrővizsgálatoknál működtek közre. Ez a csoport a város szociális telepén, a Tüdőgondozó Intézettel közös épületben kapott helyet. Itt külön zöldkeresztes védőnői iroda, iskolaegészségügyi tanácsadó helyiség, váró- és vetkőző szoba állt rendelkezésre. Ugyancsak a szociális telepen helyezték el a városi Egészségvédő Intézetet is. Az anya- és csecsemővédelmi munkát a Stefánia Szövetség hét védőintézete látta el. Megindultak az óvodás és iskolás gyerekek szűrővizsgálatai is.49 Megszervezték az Országos Közegészségügyi Intézet Igazgatóságának jóváhagyásával Debrecenben is a zöldkeresztes egészségvédelmi

43 Debrecen története... I. m. 91. o.

44 Tüdős K.: i. m. 23., 24. o.

45 HBML IV.B. 1405/28. 1927. okt. 4.

46 Debrecen története... I. m. 229. o.

47 Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében. HBMLÉ XII. (Szerk.: Gazdag István.) Debrecen, 1985. 118. o.

48 Kupinszky S.: i. m. 536., 537. o.

49 HBML IV.B. 1408/b, 12/1940. Tfo. 1940. márc. 20.

85