A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Balogh István: A magisztrátus tisztújítása Debrecenben (1715-1762)
Debrecen I. Lipót 1693. április 11-én kelt kiváltságlevele értelmében szabad királyi város lett. Mivel ez évi restaurációt újévkor meg kellett ejteni, a jegyzőkönyvbejegyzés a korábbi évek formuláját ismétli, azaz az immár 80 tagból álló, „legteljesebb” (amplissimus) szenátus választotta meg az évi főbírót.5 Az 1694. évi tisztújításra már kidolgozták az új jogálláshoz illő szertartásszerű eljárást. Az új rend nemcsak formai, de lényegbeli változásokat is hozott. A szenátus név elhagyásával a korábbi testület új neve electa jurata communitas (választott hites közönség) lett, míg a 12 esküdt bíró helyébe a 15 tagból álló szenátus lépett, tagjai a szenátor nevet vették fel. Ez még nem lényeges változás, mert a főbírót és a szenátorokat továbbra is a communitas választotta a saját kebeléből. Viszont a város gazdálkodását intéző tisztségviselőket (tized, vám- és adószedők, bor-, ser-, építtető-, vásár-, erdő- és pusztabírák, városgazdák, egyházfiak), összesen huszonnégy személyt, a szenátus választotta a saját tagjai közül. Ez a korábbihoz képest jelentős változás volt, mert a város jövedelmének ellenőrzése a szenátus kezébe került, és a szenátorokat illette meg a jövedelmek kezelésével járó saliarium is.6 A következő évtizedekben ez lesz az állandó összeütközések okozója, a lassanként örökletes tagokból álló szenátori testület és a város képviseletét elvben magának követelő választott hites közönség között. Azt nem támogatják közvetlen adatok, hogy a város népét 1693 második felében hónapokig izgalomban tartó népmozgalomnak ez a tény lett volna a kiváltó oka, de az bizonyos, hogy az egyre arisztokratikusabb jellegűvé váló városvezetés bizonyos intézkedései az adott válságos helyzetben felborzolták a plebejus többség indulatait.7 Az 1695. évi tisztújítás már az új előírások szerint ment végbe. Újév napján a városházán összegyűlt a szenátus és a választott hites közönség, az 1694-ben megállapított rend szerint — akkor az öt asztal mellett egyenlően 12-12 taggal, élén a népszószólóval (tribunus plebis), aki egyben az egész testület „előjárója” (praelocutor) volt. A gyűlés a két testület, a népszószóló és főbíró jelenlétében közös fohászkodással kezdődött. A szenátorok és a választott hites közönség asztalok és ülésrend szerinti felolvasása után a népszószóló, a főbíró és a szenátorok elhagyták a gyűlés színhelyét, ezután kezdődött a vita, „a népszószóló, vagyis (vulgo) polgármester” választásáról. Kijelölnek és megneveznek négy tisztes személyt az említett hivatalra, és az isteni segítségért való könyörgés után, a jegyző segítségére a szavazatok összegyűjtéséhez adtak az „idősebbek közül két személyt”. „A választott hites közönség szavazataival a négy jelölt közül polgármesternek megválasztották Komáromi Istvánt”, „főbírónak, ugyancsak a szavazatokat összegyűjtő nótárius mellé adott két személy segítségével, a communitas szavazatával megválasztották Dobozi Istvánt”. Ezután január 2-án került sor a megválasztott szenátorok ülésrendjének megállapítására. A szenátorok száma ekkor 14, az ülésrendet a szenátori székben eltöltött évek szerint határozták meg, az újabbak a sorrendben hátrább kerültek, mint a régebbiek. A választott hites közönségben ötvenhatan voltak, akik öt asztalnál foglaltak he5 Uo. IV.A.1011/a 23. k. 1. old. 6 Uo. IV.A.1011/a 23. k. 91. old. 7 Komoróczy György: A városigazgatás i. m. 218. old. — 1693. október végén a tatár had közeledtének hírére a város szegénysége néhány napra a városházát hatalmába kerítette amiatt, hogy a város vezetői lehetővé tették a módosabbak elmenekülését, és a futásra képtelen szegényebbeket nem védelmezték meg az ellenségtől. Pósalaki Jánosi, m. 40. old., IV.A.1011/a 23. k. 69., 117., 141., 171. old. 7
