A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Balogh István: A magisztrátus tisztújítása Debrecenben (1715-1762)
A MAGISZTRÁTUS TISZTÚJÍTÁSA DEBRECENBEN (17157-1762?) Balogh István Debrecen levéltárában található egy több mint kétívnyi kézirat, amely részletesen összefoglalja a magisztrátus évenkénti újraválasztásánál követendő eljárást. Eddigi ismereteink szerint a szabad királyi városokban a rendi korszak alatti eljárások gyakorlatát a jegyzőkönyvek alapján majdnem mindenütt rekonstruálni lehet. A várostörténeti monográfiák írói megkísérelték ezt, de az itt közölt kézirat a debreceni tisztújítások pontos szertartásrendjét is előírja, főleg azért, hogy azok jogszerűségét se a központi kormányszékek, se a város népe ne vonhassák kétségbe.1 Debrecen az erdélyi fejedelemség tényleges, majd közjogi önállóságának megszűnése után királyi uralom, az abszolutizmus felé tartó államhatalom központi igazgatásának ellenőrzése alá került. Másfél évszázad alatt lényegileg a fejedelmi hatalom beavatkozása nélkül kialakult autonómiája lényegesen több volt a királyi Magyarország szabad királyi városai belső igazgatási rendjénél. Az 1552. évi statútum szerint az akkor 66 tagból álló szenátust utcák szerinti legfőbb, legjelesebb, legkitűnőbb (praestantissima persona) személyekből.1 2 E szó takarhatja a jelölt személyek vagyonosságát éppen úgy, mint személyes tulajdonságát. A jelölés módját csak találgathatjuk, a megválasztott testületet szenátusnak, tagjait szenátoroknak nevezték. 1 A kézirat cérnával, ív alakú, összefűzött 43 számozatlan oldal, de az utolsó hét oldal üres. A füzet borítólapjának felirata: „Modus et praxis restaurationis statutum et officialium liberae regiaeque civitatis DEBRECZEN.” A keltezés hiányzik, szerzője sincs feltüntetve, de az írás kétségtelenül Pósalaki Jánosé, aki (1677—1713) között jegyzője, 1698-tól 1727-ben bekövetkezett haláláig első szenátora volt a városnak. Saját kezűleg tett javítások és pótlások elárulják, hogy a fogalmazvány, amelyet talán tárgyaltak is, és azért innen érthetők az utólagos pótlások. Végső formáját nem ismerjük, az sem bizonyos, hogy teljes egészében érvényben lett volna, de a benne lerögzített alapelvek legtöbbje egy emberöltőig a gyakorlatban is élt. Kívül: XIX. századi írással a cím magyar fordítása. Jelzet sohasem volt rajta, jelenleg jelzet nélkül a városi levéltár IV. A 101 l/а fondjának 174. dobozában található: Vö.: Pósalaki János. Debrecen siralmas állapotának megvilágosítása. Db. 1987. 7-28. old. Fordította és életrajzi bevezetéssel ellátta Balogh István. — A városigazgatás alakulására, vö. Komoróczy György: A városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Db. 1969.; és Debrecen város képviseleti rendszere a XVI- XVII. században. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. (Szerk.: Bónis György és Degré Alajos.) Bp. 1971.81-115. old. és Debrecen története II. k. (Szerk.: Rácz István) Db. 1984. 216-243. old. Megállapításai és — kisebb részben adatai is — néminemű kritikával használhatók. — A kézirat számos betoldással, kiegészítéssel van ellátva. Ezeket eltérő szedéssel jelöltük. A zárójelbe tett számok (pl. [6]) a kézirat oldalszámát jelentik. 2 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei. 1552—1554. (Szerk.: Szendrei István) Db. 1982. 9. old. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai. 4.) 5
