A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Papp Klára: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban

A puszták iránti jog a későbbiekben a hajdűper követelései között is helyet kapott.

Margittán, a Csákyak legjelentősebb mezővárosában, a század elején manumit- táltak igyekeztek kivonni magukat a família által újabban (az 1780-as években) bejelentett határhasználati tilalom alól. A „manumissus nemesek” szerint ugyanis ők sem a família, sem a lakosok kárára nem követnek el túlkapásokat, hiszen joguk kiadásakor sem az erdő, sem a vizek használata nem volt tilalmasban, ezért ők „azokat apper- tinentiának számították”.40

A jó szőlőtermő vidékeken különösen a kurialista nemesek kocsmatartása váltott ki elégedetlenséget. Nagybajom 1754-ből származó feljegyzései szerint többeket büntetett meg a communitas tanácsa, mert nem a mezőváros által árendált, hanem az ún. „tilalmas kocsmán” ivott bort. Dudema György cigányt, miután kétszer rajtakapták 8 ft-ra, vagy 40 pálcára ítélték. 1760-ban Sólyom Mihály azért szenvedett 24 pálcaütést, mert elfogadta a mások „kínálását a tiltott borból”. A tilalmas csapszék „a Nemesek csapszéke volt”, amelyet a herceg rendelete szerint sem volt szabad „az uraság földén lakóknak” látogatni.41

Berettyóújfaluban, ahol szintén a parasztpolgárok közössége bérelte a kocsmát, már 1731-ben arra panaszkodtak, hogy olyan manumissusok „folytatnak kocsmát”, akik nemrég még contribuensek voltak (Fodor György, Csiffi Ferenc). Csiffi ellen jóval később (1788) is háborogtak, mert házában pálinkát mértek, s azt a lakosok az árenda hasznának korlátozásaként értékelték.42

A nemesi kocsmatartási jog olyannyira akadálytalanul érvényesült, hogy amikor 1838-ban a váradolaszi uradalmi gyűlésen a „házaknál nyitható Cántor Csapszékek” iránti úrbéri pereskedést megbeszélték, a bajomiak úgy értékelték saját helyzetüket: „á sok cuijális csapszékek miatt á mostani egy csapszékjeknek sem tudván illendő hasznát venni” elállnak a kéréstől. Végül Szilágyi György ügyvéd Derecske, Szalonta, Sáránd és Nagybajom városokat kivéve tette meg javaslatát.43

A nemesek vélt vagy valós jogainak érvényesítése más területen is ellenállást váltott ki. Margittán (1757) az urasági vendégfogadótkiárendáló Novák Vencel panaszkodott a Csáky grófhoz írott levelében, hogy az erdélyi „kereskedő utasok a manumissus Fundusokon lakó emberek” házához szállnak, s ez jelentősen csökkenti az 6 jövedelmeit.44

A pusztahasználat, a haszonvételek (kocsma, mészárszék, vendégfogadó stb.) jogának érvényesítése — a jobbágyi népesség mellett — leginkább az uradalomépítő nagybirtokos érdekeit sértette. Ezzel is magyarázható a jobbágyi communitások és a világi nagybirtokosok közeledése. Ezért tűnik úgy, hogy az érdekellentétek csupán a helyi társadalomban okoztak konfliktusokat, holott a valódi ütközés a mezővárosi nemesség és a világi vagy egyházi nagybirtok között történt.

A haszonvételek tulajdonjoga ugyanis nem illette meg a mezővárosok parasztpolgárait, csak használatát kaphatták meg — éves szerződés alapján — bérletbe. Ha a helybeli kurialista és armalista nemesség ezeknek működtetését korlátozta vagy gátolta, akkor ténylegesen a tulajdonos érdekeivel került szembe.

40 MOL P. 72. Fasc. 326. No. 8. Az elhangzott panaszok szerint a tilalmas „Makk termő fákat” vágják, rétjeiket, szántóikat szaporítják, s a vadas erdőt is használják.

41 HBMLV.614/8.

42 Uo. IV.A.2/b. Fase. XV. No. 59. (1788) és Szendrey 1.: i. m. 68-69.

43 HBML XI.601/2. — Az 1832. évi 6. törvénycikkre hivatkoztak kérésüknél.

44 MOL P. 71. Fasc. 6. No. 34.

30