A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Papp Klára: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban
A hajdűszabadságért folytatott per előkészületei már megosztották a helységeket, s az érdekek új csoportosulásokhoz vezettek. A vármegye a nemesség önszerveződését támogatta, 1784-ben ugyanis helyt adott a dancsházi és szerepi nemesek igényének, hogy kis számuk miatt a bajomi „nemesi communitassal egyben foglalni, és ugyanazon igazgatók igazgatása- és rendtartása alatt lenni” akarnak.21 Ezzel egyidejűleg részletesen, 29 pontban szabályozták a communitas működését, sok tekintetben alapozva a bajomi önkormányzati — bíráskodási gyakorlatra. A vármegyei közgyűlés határozata érvényesült a báródsági nemesi kerület új szabályzatában is, amely a hét település privilegizáltjait a fő- és alhadnagy, valamint a tizenkét tanácsbeli (assessor) ítélezése alá rendelte, s ahogyan a bajomi nemesi tanácsot, ezt is az illetékes főszolgabíróhoz utalta.22 A megyei közgyűlések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a XIX. század elején politikai elvvé vált a „szerteszéjjel lakó szegényebb sorsú nemesek” támogatása, költségcsökkentési igénnyel és a nemesi jogok megőrzésének szándékával. Az 1809-ben megfogalmazott megyei rendszabályok ugyanis előírták, hogy már húsz (egy településen vagy egymás közelében lakó) nemes alkosson „egy hadnagy alá való communitast”.23 Ennek nyomán az 1840-es években már a „nemtelen lakosok” panaszai is megfogalmazódtak, „minden helyben lévén Nemes Hadnagy Szék azok a nemesek szóbeli perét kevés költséggel intézhetik”.24 II. Az adózásból, a helységek határhasználatából és a haszonvételekből származó konfliktusok Az adózás kérdésében elsősorban nem a birtokos, hanem a kurialista és armális- sal élő nemesség jelentett problémát a helységek jobbágytársadalma számára, hiszen éppen a két utóbbi — számában is tekintélyes réteg — képviselői éltek közöttük. A kuriális nemességgel elsősorban az ún. közös költségek fizetése miatt különböztek össze. A derecskéi uradalomban a „communitasok gyűlése” évenként meghatározott összeget rótt ki a települések lakóira, s a városi közterhek másutt is jelentkeztek. A nagybajomiak már 1717-ben arra panaszkodtak, hogy a nemesek kivonják magukat az adózásból. Szalontán viszont a privilegizáltak kerestek a vármegyénél támogatást (1724) s elérték, hogy a mezővároshoz tartozó puszták használata után nekik fizessen a szegénység. 1744-ből a sárándi nemesek visszaéléseit rögzítette az uradalmi levéltár, akik nemhogy adót nem fizettek, hanem saját részükre szedték azt be a helybeliektől. Berettyóújfalu bírája Varga Mihály 1774-ben azért fordult a vármegyéhez, mivel két nemes „vélt nemességük címén magukat a helység terhétől mentesnek 21 Rettegi Istvánná: A szerepi „Nemes Communitas Protocolluma”. (Adatközlés) — Déri Múzeum Évkönyve 1971. (Szerk.: DankóImre.)T)b., 1972.96. old. A szabályozás 1787-re készült el. Uo. 93. old. A bajomi főhadnagy mellett második hadnagyot, valamint 12 bajomi, 6 szerepi és 6 dancsházai tanácstagot is választottak. 22 Nyakas M.: i. m. 170—174. old. és HBML IV.A.l/b 181. cs. Fase. V. No. 200. (1798). 23 A szerepi forrás részeként közli Rettegi I.-né: i. m. 99. old. Az 1836. évi 20. te. földesúri birtokon a hadnagyszék működését is engedélyezte. L. Rácz I.: Városlakó... i. m. 180. old. 24 FIBML XI.601/3. — derecskéi uradalom iratai (1843). 1840-ben Kábáról tudósítanak a nemesség hadnagyáról. — Uo. 1830. jan. 4-én Bajom és Szerep mellett Udvari két fél tanácsa is utasítást kapott egy rendelet kihirdetésére. — Szűcs Sándor hagyatékának részét képező levéltári iratok a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban. 26
