A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Papp Klára: Együttélő nemesek és jobbágyok érdekkonfliktusai a XVIII. századi Bihar megye mezővárosaiban
gyának, Hajdú Jánosnak, és vicehadnagyának, Gál Jánosnak „tellyes authoritást” engedélyezett, hogy „ha ennek utána Nemes Ember a Város Pinczéjében káromkodik ... meg fogattassék... és meg tartóztassék”, mindaddig, míg dolgát a bírák el nem igazítják. A nemesi hadnagyság határozata a kiváltságoltak képviselőinek a „Communitas béli B. (Becsületes) Tanács” ellenében — annak hatalmát korlátozandó — adott jogkört, s nyilvánította ki: a nemesek közössége felett csak saját bírájuk ítélkezhetett. Sajnálatos, hogy a bajomi „Nemesi Communitas” kialakulásának további dokumentumai ezidáig nem kerültek elő. Talán nem alaptalan a felvetés, nem azonos-e ez a kezdet a volt hajdútelepek és a nagyszámú személyükben nemesített, volt hajdúlakossal bíró helységek esetében, mint a báródsági nemesi kerületnél. Ott ugyanis, bár Sólyomkő 1711. évi kapitulációja után a vidék katonai szerepe végleg megszűnt, élén a „polgári perek, a rend és vagyonbiztonság” szavatolására „meghagytak egy főhadnagyot”.16 Nem tudunk bővebb ismereteket nyújtani a berettyóújfalui nemesek tanácsának létrejöttéről sem, bár a helységben 1749-ben már a paraszti és nemesi fél tanácsok működéséről, közös döntéseiről értesülünk.17 A nemesség és a parasztpolgárok önkormányzati szervezeteinek koordinálásáról, az ún. két fél tanács rendszeréről a megye több településéről tudunk: Derecskén 1720-tól, Szalontán 1747-től, Konyáron szintén 1747-től van adat a működésére.18 A bajomi jegyzőkönyv bejegyzései, a berettyóújfalui protocollummal együtt alkalmasak a „ mixta sedes ” (vegyes ülés) működésének vizsgálatára. A „két fél Becsületes Tanács előtt vagyis Mixta Sedes előtt” tárgyalt esetek a szó szoros értelmében a két fél közös ügyeit jelentették. Bajomban 1760-ban Vígh István és Gál Ferenc nemes „egymás közötti dehonesztációjáért és... zavaros beszédekért” indított eljárás képezte az együttes fellépés alapját. 1771-ben pedig egy Szalai János nevű nemesember protestált az ellen, hogy apja a bajomi házat, valamint a „curia után való, Bajomi határon levő szóllejét” eladhassa.19 Az együttesen kialakított döntéseket a nemesek hadnagya (ductor nobilium) és a főbíró (judex primarius) írta alá, a nótárius és az esküdtek jelenlétében. Újfaluban a molnár megbízása, a külső puszták védelme az uradalommal szemben, vagy Korogy puszta (1824) taksa alá vonása késztette közös fellépésre a feleket. Ugyancsak a hercegi hatalommal szemben érvényesíthető közös érdek vezethetett oda, hogy Derecskén, Berettyóújfaluban és Nagybajomban egyaránt gyakori a nemesek főbíróvá választása (a Cziiják és Török, a Zákány, ill. a Várady család tagjai).20 Esetenként azonban átmeneti típus is megfigyelhető a tanács összetételében. Nagybajomban (ahol 1757-ből maradt fenn első adat a két fél tanács működéséről) 1751- ben, amikor a nemesek hadnagyát, Várady Jánost választották főbíróvá, szükségesnek tartották, hogy mellette legyen még egy, a lakosok ügyeit intéző bíró is. Az úrbérrendezést követően a derecskéi uradalom helységeivel kötött új szerződések a contractualista viszonyból származó előnyök gyors felszámolásához vezettek. 16 1717-től több főhadnagyot sorol Nyakas M.: i. m. 169. old. 17 Rácz István: Berettyóújfalu a török hódoltságtól a jobbágyfelszabadításig. — Berettyóújfalu története. (Szerk.: Varga Gyula.) Berettyóújfalu, 1981. 208—209. old. 18 Rácz I.: Városlakó... i. m. 181. old., ill. KonyárraHBML V.640/a 1. k. — A város nótáriusának lakóhelyéről intézkedett Nagy János főbíró és a két fél tanács. 19 HBML V.614/a 1. k. (A szőlővel betelepíthető földet ugyanis korábban a tanács osztotta.) 20 HBML Y.622/a, ill. Szendrey István—Nyakas Miklós: Derecske története. Debrecen, 1980. 385-387. old. 25
