A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Műhely - Radics Kálmán: Források a második világháború áldozatairól

nálásokra vonatkozó adatokat találhatunk. A Nyilas Belügyminisztérium 1944—45-ös anyagában internálási, katonai és honvédelmi ügyek is előfordulnak. A Számvevőség (K 571) irataiban internálótáborok gazdasági ügyei találhatók 1941—44-es évkörrel. A belügyminisztérium 1949-ben a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének anyaga alapján, csaknem 18 ezer szovjet katona névjegyzékét állította össze orosz nyelven, a Magyarországon elhunytakról. Ezzel együtt a nálunk elesett szovjet katonák alig több mint 20%-át ismerjük név szerint. A Magyar Országos Levéltárban a Külügyminisztérium 1945 előtti iratai és az Országgyűlés 42-es bizottságának jegyző- könyvi anyaga kapcsolódik tárgyunkhoz. Az Új Magyar Központi Levéltárból a Külügyminisztérium úgynevezett Békeelőkészítő osztályának felszabadulás utáni anyagát ajánljuk a kutatók figyelmébe. Ugyancsak célszerű megkeresni a Magyar Vörös- kereszt Országos Végrehajtó Bizottsága Külügyi Osztálya, Keresőszolgálat irattárát. A levéltári források kutatása tehát az egyes településektől az országos jellegű irategyüttesig halad. Valószínűleg így sem lehet teljes névsort készíteni, a munkához olyan társadalmi összefogás kell, mint amit a Zrínyi Katonai Kiadó és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felhívása13 sürget a helytörténészekre, honismereti és helytörténeti bizottságokra, állami és társadalmi szervekre alapozva. A levéltárak már vettek át temetőkre vonatkozó iratanyagot, de sok temető nyilvántartásai még nem kerültek levéltárakba. Ezért a temetői nyilvántartó könyveket, sírboltkönyveket és az eltemetett halottak nevét és sírhelyeik megjelölését tartalmazó betűsoros névmutatókat szintén meg kell keresni a temető fenntartójánál, kezelőjénél. A tanácsok megalakítása után az egészségügyi és a népjóléti osztályok foglalkoztak a hadigondozási, az igazgatási osztályok pedig a honvédelmi igazgatással kapcsolatos és az anyakönyvi ügyekkel. A kommunális osztályoknál, csoportoknál temetők és sírok karbantartására utaló iratok is keletkeztek. A hadigondozási iratokat egyébként külön kellett kezelni 1933-tól14, de előfordult több tanácsnál, hogy az utasítás ellenére nem külön, hanem az általános igazgatási irattárban helyezték el azokat. 1946-ban a Magyar Külügyminisztérium és mások (itt pl. a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara) is kérték az elöljáróságokat, hogy írják össze a hadifoglyok adatait.15 Ha tudják, hogy hol van fogságban, akkor jelölni kell és igazolást is kell adni a hadifogoly politikai megbízhatóságáról. Ha nem ismerik a hadifogoly tartózkodási helyét, akkor annak megállapításáért a Magyar Vöröskereszt Kutató- és Tudósító irodájához vagy a Magyar Hadifogoly Híradó budapesti (VI., Dessewffy u. 34.) szerkesztőségéhez, illetve vidéken a Magyar Vöröskereszt vidéki fiókjainak valamelyikéhez kell fordulni. A Magyar Közlöny (hivatalos lap) 1945—50-ig folyamatosan közölte a járásbíróságok által holtnak nyilvánítottak adatait, a későbbi holttá nyilvánítások pedig a közjegyzői iratokban kutathatók. Végezetül ismételten utalunk arra, hogy az írott források csak az alapját jelentik a gyűjtőmunkának, a névsorok teljesebbé tételéhez a hozzátartozók, ismerősök emlékezete, segítsége nélkülözhetetlen.

13 Hajdú-bihari Napló, XLVI. évf. 161. sz. 1989. július 11. 5. o.

14 Az 1933. évi VII. tv. végrehajtásáról szóló 9300/1933. HM ein. hg. számú utasítás 179—180. pontja.

15 HBMLHb. XXII.2/b, 17. 1309/1946. sz.

149