A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Műhely - Radics Kálmán: Források a második világháború áldozatairól
seknél és a megyei anyagnál egyaránt kutathatók. Az alispáni iratokban8 a községi lakosság létszámára, menekültekre, munkaszolgálatosokra, internáltakra gyűjhetünk adatokat. A tiszti főorvosoknál és a vármegyei közigazgatási bizottsági iratokban hadigondozási ügyekkel, a vármegyei szociális felügyelők és a járási szociális titkárok irataiban a hadigondozásra és hadifoglyokra vonatkozó ügyekkel találkozhatunk a keresés során. Az állami anyakönyvek utólagos bejegyzései és a halotti anyakönyvek külön engedéllyel településenként9 kutathatók. Halotti anyakönyvi kivonat hiányában a hozzátartozók a hősi halálesetet igazoló értesítést a Magyar Vöröskereszt Kutató- és Tudósító Irodától szerezhették be. A magyarország területén a második világháború folyamán elhalt, eltemetett magyar és idegen katonák, a katonai sírok és temetők adatait a Honvédelmi Miniszter, az alispánok és a polgármesterek útján, több alkalommal kérte az elöljáróságoktól. Ilyen adatsorunk maradt meg a három törvényhatóság (Bihar és Hajdú vármegyék, illetve Debrecen) iratai között 1948-ból.10 11 Bihar vármegye településeinek temetőiben 101 ismert nevű magyar, 20 német, 6 orosz, 34 román, illetőleg 127 ismeretlen nevű magyar, 131 német, 331 orosz és 128 román katona holttestét hántolták el. Hajdú vármegyéből 93 magyar, 210 német, 210 orosz és 264 román halottról tájékoztatták az alispánt a polgármesterek és a járási főjegyzők. Ezek az adatok hiányosak és nem is mindig pontosak. Kitűnik ez Hajdúböszörmény esetében. Amíg 1948-ban 60 orosz és 236 román katona elhunytéról tudtak, 1953-ban 60 orosz, 241 román és 17 német katona holttestét jelentették a temetőkből és 3 németét a polgári kövesűt melletti közös sírból.11 Sőt az exhumálások kapcsán a hajdúböszörményi polgármester még 1949-ben is arról tájékoztatta az alispánt, hogy a város területén, utak mentén és szántóföldeken elhantolt holttest nincs.12 A harmadik törvény- hatóság, Debrecen, szintén megkérdőjelezhető (főleg az orosz katonák esetében) pontossággal jelentett a Honvédelmi Miniszternek 332 magyar hősi halottat (112 még az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc idejéből), 940 orosz hősi halottat, 29 románt és 220 németet. A megyei levéltári adatok ellenőrzéséhez és pontosításához a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában, egy gyűjtőszám alatt lévő, a harci eseményekről szóló leíkészi jelentéseket ajánljuk az áldozatok neveit gyűjtők figyelmébe. A megyei forrásokon túl az országos és szaklevéltárakat is meg kell keresni. A Hadtörténelmi Levéltárat a II világháború idején részben evakuálták, az elszállított iratok nagy része elpusztult, de sok megsemmisült Budapest ostromakor is. Térségünkből a M. kir. debreceni katonai körletparancsnokság és a 6. kerületi parancsnokság iratait említhetjük. Kevés anyag maradt a hadifogolytáborokból. A kórházak és betegellátó állomások irataiban találhatjuk pl. a 2. magyar hadseregparancsnokság és a Megszállóéra Parancsnokság vezető orvosához felterjesztett veszteséglistákat. A Hadtörténelmi Levéltárban van a Hadilevéltár 1919—44 közötti, nagyobb terjedelmű és a Magyar Vöröskereszt Tudósító Iroda 1943—1944 közötti, kis terjedelmű iratanyaga is. A Belügyminisztériumi Levéltárban katonai országmozgósítási és inter8 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (A továbbiakban: HBML) IV.B.404—409, IV.B.905—917, XXI.5 és XXI. 101—111 fondtörzsszámú iratok. 9 HBMLHb. XXXIII. 1, 1-90. 10 HBML XXI.5/b, 120. 3993/1948. sz., XXI.104/b, 68. 4743/1948. sz. és XXI.505/a, 70. 9090/ 1948. sz. 11 HBMLHb. XXIII.510, 2. 13-26/1953. 12 HBMLHb. XXII.2/b, 50. 5559/1949. sz. 148
