A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A Debreceni Kistemplom története. Közli: Radics Kálmán
ZOLTAI LAJOS MUNKÁIBÓL* Közli: Radics Kálmán A DEBRECENI KISTEMPLOM TÖRTÉNETE Összeállítás az 1927—28. évi megigazítást követő űjrafelavatás ünnepélyére Zoltai Lajos A debreceni Kistemplom a város viszontagsággal és dicsőséggel teljes múltjából több mint harmadfélszáz esztendő eseményeinek, örömének és szomorúságának tanúja és részese. A templom maga is e hosszú idő alatt kétszer lett a régi Debrecen gyakran visszatérő, legfélelmetesebb ellenségének, a tűznek martaléka. Egyszer földindulás is megrázta falait. Szerkezetének eredeti fogyatékosságai, anyagának elavulása miatt többször rászorult alapos és költséges javításra. Tűzvész nélkül is az utolsó száz év alatt nem egyszer jutott olyan fenyegetően romladozó állapotba, hogy az egyházi elöljáróság teljes lebontására és a helyén díszesebb új templom felépítésére szánta el magát. Hanem a gyülekezetnek hagyományos, megható ragaszkodása, támogatva a körülményeknek befolyásoló változásától, mindannyiszor elibe állott annak, hogy ez a felette népszerű ódon szent hajlék végleg elbontassék. Nekünk, magyar kálvinistáknak, nem királyok építik az Isten-hajlékát; nem is dús jövedelmeket élvező főpapok; roppant uradalmakból álló egyházi közvagyonunk sincsen. Krisztusi szegénységünk a mi nagy erősségünk. Gyülekezeteinknek Isten dicsősége emelésére való tettrekész vágyódása kiapadhatatlan, mint a bibliabeli özvegyasszony olajos korsója. Debrecen mindegyik református temploma a hívek önkéntes adományaiból s egy-egy kegyes életű, istenfélő házaspár végrendeleti hagyományából épült fel. Szegény és gazdag református polgárok élőhitének, Isten-házához való nagy szeretetének alkotó erejét hirdeti buzdítólag a most előttünk újra megnyílt Kistemplom szentedényeinek, aranyozott szószékének ragyogása; hatalmas orgonájának bú- gása, harangjainak zúgása. Fundamentominak és boltíveinek minden téglája néma hallgatagsággal is erről a cselekvő élőhitről, az Isten dicsősége munkálásának erős akarásáról, az ősök példáját követő kiapadhatatlan áldozatkészségről tanúskodik. * A tanulmány a Debreczeni Képes Kalendáriom XXIX. évfolyamában jelent meg 1929-ben (65—75. old.). Közlésünk most is a korabeli nyelvhasználatnak megfelelő, de a képet és a rajzokat nem nyomtattuk ki, azokra csak itt hivatkozunk. A Kalendáriom 69. oldalán található a Kistemplomról és régi toronysisakjáról egy kép. A 71. oldalon a Kistemplom régi állapotát tükröző rajz és az a terv látható, amelyet Pollák és Ybl készített 1843-ban a régi torony meghagyásával az átalakításhoz. A 72. oldalon Ska- litzky Antal 1863-as megújítási terve, a 75. oldalon pedig a Kistemplom belsejének rajza található. Itt jegyezzük meg, hogy a DKK 1908-as száma már közölt egy rövidebb Zoltai-cikket a Kistemplomról. Abban a városi múzeum felvételei közül láthatunk egy képet a Kistemplomról lebontás előtti, egyet a lebontás utáni állapotról, egyet a bástyatoronyról, illetve egyet a torony építőiről, köztük van Nagy Sándor kőmíves, aki a torony gombját levette. Az 1908-as és az 1929-es cikk között elsősorban teijedelmi különbség van, de nevek írásánál is előfordul némi eltérés (pl.: Umlaut használata, vagy Comáro- mi—Komáromi név írása stb.). Zoltai a Debrecen című újság 1935. dec. 29-i számában írt még a Kistemplomról egy kis cikket, ami reflexió volt egy másik szerző korábban ugyanott megjelent írására, természetesen pontosítva is azt. 133
