A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Módy György: Angol utazó diplomata 1849/50 telén Magyarországon

nyomán élvezik a hatalmat, sokkal őszintébbek mint a szerbek vagy az oláhok. Rossz tulajdonságaik is ázsiai rossz tulajdonságok — büszkeség és nemtörődömség. A magyar azért civilizálatlan „mert nem érez vágyat arra, hogy különb legyen, tökéletesen meg van elégedve magával... ”. Szerinte a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és a közállapotok „ázsiai” elmaradottságát a magyarság fajtabéli jellege okozza. Ugyanitt viszont megjegyzi, hogy mindez nem érintheti a magyar népfaj nemzeti vagy ön- kormányzati szabadságát. A magyarok lakta területeken nem ennek a szabadságnak a letörését kell szándékolni (tudniillik az újonnan berendezkedő császári kormányzatnak, M. Gy.), hanem az ezzel való visszaélést, a más nemzetek feletti uralkodás előszeretetét kell megszüntetni. A könyv elején már kiviláglik Paton vélekedése a magyar polgári forradalomról és szabadságharcról: a Kossuth-frakció az osztrák birodalom integritásával összeférhetetlen sok előjogot követelt. Úgy hiszi az ebből való kigyógyulásnak a módja nem a korábbi csalóka egység. Az összeférhetetlen volt az önkormányzati szabadsággal. Most el kell következzen a birodalmi és a helyi politikai cselekvés közötti tökéletes együttműködés. A két ország törvényes egységén belül Magyarország csaknem szűz területén a közmunkáknak a birodalmi rendszere kiterjesztése. Élvezzen minden egyes nemzet önkormányzatot, de a legteljesebb összhangban a birodalom egységével.4

Szolnoktól gőzhajón utazott a Tiszán Csongrádig, majd innen Szegedre. Leírást ad a várról, a vár körüli településről Palánkáról, az Alsó - és a Felsővárosról. A túlzó- magyarosítás szomorú jele Szegeden, hogy a német kereskedők — bár cégtábláik német nyelvűek — nevüket és foglalkozásuk elnevezését magyarosították, szemben „.. .a horvátokkal és a szerbekkel és a szlovákok nagy többségével, akik becsületükre legyen mondva, inkább büszkék nemzetiségükre mint sem szégyellenék...” Szegeden tárgyalt Ramberg tábornokkal a város polgári és katonai kormányzójával5, de a Kossuth-párt jónehány igen intelligens képviselőjével. Paton köszönetét mond figyelmességükért és a tőlük kapott értesülésekért, de nem tudták meggyőzni arról, hogy Magyarország és Ausztria katonai és pénzügyi egységének szétszakítása reform volt. Tizenkét évvel ezelőtt előre megjósolta, hogy ilyen „reformoknak” egyetlen gyakorlati következménye az lesz, hogy a dunai fejedelemségek6 Oroszország kezére kerülnek. Ez is lett a legelső és kikerülhetetlen eredménye az osztrák birodalom Duna- menti katonai hatalma legyöngülésének. Szegedi magyar vitapartnereinek elismerte Kossuth forradalmi szónoki képességeit, de nem ismerte el, hogy pártja igaz hazafiakból és józan gondolkodású államférfiakból állt.7 A későbbiekben is látni fogjuk, Paton gondolatrendszerének talán legfontosabb eleme az, hogy Nagy-Britanniának nem lehet érdeke az osztrák birodalom gyöngülése, hiszen pozícióit az Al-Dunánál és a Balkánon a terjeszkedő orosz hatalom foglalhatja el.

Külön fejezetben foglalkozik a Bánáttal. Ezt azzal indokolja, hogy „a Bánát kicsiben az egész magyar királyság”. Nincs ugyanis az országban más rész, mely a nép- fajok nagyobb keveredését mutatná. A nyelvi magyarosításról itt írja le rendkívül el4 Paton i. m. 23—27. passim. — Nugent, Laval Nugent és Westmeath grófja (1777—1862) táborszernagy, római herceg, az aranygyapjas rend lovagja. Angol—ír származású, 1793-ban lépett az osztrák hadseregbe. 1849-ben hadtestparancsnok, majd a Komárom várát ostromló csapatok fő- parancsnoka. Felesége Riario-Sforza olasz hercegnő.

5 Paton i. m. 36—43. passim. — Ramberg, Georg Heinrich von báró (?—1855) altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja. 1849-ben a III. hadseregtest parancsnoka a császári seregben.

6 Paton következetesen a „dunai fejedelemségek” elnevezést használja, Moldvát és Havasalföldet értjük alatta. Az 1828-ban benyomult orosz csapatok 1834-ben vonultak ki. Az ottani 1848/49-es forradalmi megmozdulás elfojtására újból bevonultak és csak 1851 júniusában hagyták el a két fejedelemséget.

7 Paton i. m. 43.

62