A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
polgár kizárólagos joga volt. A követeknek adott utasítás szerint a haszonvételek jogát ne foglalják ebbe a törvénybe, hagyják meg a város statútumalkotási jogának és a régi polgárok előjogának. A liberális nemesi többség — sőt még a konzervatívok egy része sem —• támogatta a korábban polgárjoggal bírók kivételes helyzetének a polgári haszonvételek vonatkozásába való fenntartását.28 A reform hívei által harmadik fő kérdésének tekintett ügyet, a zsidók emancipációját, azaz a megfelelő cenzus meglétében teljes jogú városi polgárként való befogadását, a törvénytervezet továbbra is fenntartotta. De Pozsonyban és utána más városokban kitört zsidóellenes megmozdulások nyomán 1848. márc. 19—20. között az országgyűlés a „valláskülönbség nélkül” záradékot elhagyta, és csak a bevett vallásfelekezetek tagjaira vonatkozó kitételt hagyta benne. A zsidókat a nemzetőrségről szóló törvény is felmentette a szolgálat alól.29 Az országgyűlés a pesti forradalom hatása alatt gyorsított ütemben március 18- tól öt nap alatt összeütötte a városok rendezéséről (1848. XXIII. te.) néhány nappal később az országgyűlési képviselők választási módjáról szóló törvényt (1848 :V. te.). A két törvény — ezt eddig nem nagyon emelték ki — a választási jogosultság körét eltérően vonja meg. Az 1848. V. te. jóval liberálisabb a városi törvénynél a választói jogosultság tekintetében. Ebben választó lehet minden 20. éven felüli — gyámi, gazdai hatalom alatt nem álló, büntetlen — a bevett vallásfelekezethez tartozó férfi. (1848. V. 2. §.) A városokban a választói jogosultság a teljes korúsághoz van kötve (ekkor 24 év). A többi feltétel azonos az előbbivel (1848. te. 6. §). A nők itt is, ott is ki vannak zárva a választók közül. Az országgyűlési képviselőválasztók tekintetében a cenzus országosan egységes és alacsonyabb, mint a városi törvényben. 28 Uo.IV. A. 1011/r. 1847. dec. 27., 1848. jan. 8., 19., 26., márc. 1. — Ezidő szerint nincs módunkban minden kétséget kizáró módon megállapítani, hogy akár 1847-ben, akár 1848 elején mennyi lehetett a polgárjoggal bíró lakosok (családfők vagy adózók) száma. Közvetlen forrás nincsen rá. Korábban én úgy véltem, hogy a belvárosi telektulajdonosok mindnyájan polgárok voltak. Az 1843. évi adóösszeírás alapján 2519 házbirtokost és 30 honoráciort polgárnak vettem. V. ö. A szabadságharc fővárosa Debrecen. Szerk. Szabó István Db. 1948. 45. — Azóta azonban alapos kétely támadt bennem, —- nem minden belvárosi házbirtokos volt polgár, és háztulajdon nélküliek is rendelkeztek polgári oklevéllel, sőt külvárosi telkek tulajdonosai közt is akadt néhány ilyen joggal élő. — A korábbi adatok is csupán tájékoztató jellegűek. Pl. 1819—20-ban béres földet kizárólag polgárjoggal és belvárosi telekkel bírók válthattak, ezért ekkor sokan kértek polgárjogot. 1819. júl. 16. 1171 polgár váltott béresföldet, az 1820. dec. 20-án lezárt telekkönyvbe már csak 1030 személy van bejegyezve. A hiányzók ugyan polgárok voltak, de időközben visszaléptek a váltástól. Debrecen története 2. k. Db. 1981: 30. old. A szabad bormérés joga szintén csak belvárosi telekbirtokos polgárokat illette meg. 1838—-39-ben 122, 1846—47-ben 213 polgár élt ezzel a joggal, ami érthető, mert nem minden polgárnak volt annyi szőlleje, hogy egész évben mérhette volna a saját termésű borát. Vö. ZoltaiLajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben. 1937. (XXXVII) 80. old. Debrecen követei a febr. 19-i kerületi ülésen kijelentették: „a külvárosi (újsori) telkek a választási képesség alapjául nem szolgálhatnak”. Ezeket a központi kormányszékek nyomására, a városi magisztrátus akarata ellenére, a királyi biztosok közreműködésével a kommunitás földjéből osztották ki. Ha tehát a belvárosiakkal egyenlő értékűnek kívánják tekinteni, az újsoriaknak meg kell vál- taniok. Az alsó tábla többsége az érvelést nem fogadta el, de a megváltást helyeselte és utasította a várost, hozzon ilyen jellegű intézkedést. A követek jelentésükben kérték a magisztrátust, hogy intézkedjék a megváltás felől, annyival is inkább, mert az úrbériség megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalás alá kerül, s ezeket esetleg úrbéres telkeknek veszik. —- A követek szerint a polgári személyes kiváltságokat (haszonvételeket) egyetlen megye sem kívánta érintetlenül hagyni, sőt a kormánypárt egyik vezére, Babarczy Antal csongrádi követ egyenesen eltörtlésüket kívánta. Uo. IV. A. 1011/r. 14. cs. 1848. márc. 1. (Köv. jel.) 29 Horváth M. Id. m. III. 461. 38
