A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)
Ugyanis: a) az ingatlantulajdonosoknál elegendő 300 osztrák forint érték, b) kereskedők, kézművesek, gyárosok üzlettel, műhellyel, teleppel, városokban lakosok és állandóan egy segéddel dolgoznak, c) értelmiségiek, ha állandó lakosok, jövedelemre való tekintet nélkül, és d) vagyonra vagy jövedelemre való tekintet nélkül mindazok, akik eddig polgárok voltak, a városokban, országgyűlési képviselőválasztásra jogosultak (1848. Y. te. 2. §). A városi lakosok képviselete és a választók kategóriái eltérőek aszerint, hogy Pesten, nagy (30 000 lakoson felül), közép (12 000—30 000 lakos) vagy kis városokban (12 000 lakoson alul) laknak (1848. XXIII. te. 4. §). A cenzus a kis városokban a legalacsonyabb. Pesten a legmagasabb. Debrecen a nagy városok csoportjába tartozott. A választó jog feltétele: a) egyéves helybenlakás és 1000 frt. értékű ingatlan birtoklása, b) kereskedők, kézművesek, gyárosok számára egyévi helyben lakás, ha önálló, üzlettel, műhellyel, teleppel bírnak és egy segéddel dolgoznak, ej az értelmiségiek, ha legalább 80 forint lakbért fizetnek, d) kétévi helyben lakás mindazok részére, akiknek évi 600 forint biztos jövedelmük van, e) cenzus nélkül, akik eddig polgárok voltak. Az országgyűlési képviselők választási módját a törvény nem határozta meg egyértelműen, a városi képviselő testület tagjait titkosan választják (1848. XXIII. te. 21. §).30 Ezzel a korszakkal foglalkozó történetírás egyértelműen megállapítja, hogy az 1848. évi törvények közül három közvetlenül, öt pedig áttételesen felszámolta a feudális előjogok nagy részét, megteremtette Magyarország polgári átalakulásának leglényegesebb biztosítékait. De még ebben a vonatkozásban sem végzett tökéletes munkát.31 Kiegészítésül hozzátehetjük azt is, hogy még a városokban sem hozta létre a jogegyenlőséget. Állításunk igazolására tekintsük át a frissen hozott törvények alapján végrehajtott országgyűlési és képviselőtestületi választásokat és polgári haszonvételek kiterjesztésére tett, lényegében végrehajtatlanul maradt intézkedéseket. Még az első napokban szerény lépésként eltörölték a szenátorok és esküdt polgárok 1715 óta szokásba vett előjogát lakóházaik beszálláso ás alól való mentességéről. Befogadták letelepedésre és nemzetőrség kötelékébe is felvették az amúgy is csekély számú zsidókat. A képviselőtestület megválasztásához elkészített választói névjegyzék alapján a 48 566 lakosból 1912 választásra jogosultat találtak. A nők eleve ki lévén zárva, ez a szám a feltehető férfi lakosságnak nem több mint 7,6%-át teszi.32 Az országgyűlési képviselőválasztók száma az alacsonyabb cenzus folytán az 30 Horváth M.: i. m. III. 254. 392—393., 416. old. — 1848. XXII. te. 31 Spira György: A polgári forradalom 1848—1849.=Magyarország története tíz kötetben. Bp. 1979. 6/1. k. 109. old. 32 Debrecen története, i. m. II. k. 479. old. 39
