A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)

(Eperjes, Győr, Késmárk, Szabadka) a nagyobb nyilvánosság kizárásával. Az ennél radikálisabbak (Lőcse, Nagybánya, Sopron) a polgárjoggal rendelkezők összességének megadták a választási jogot, de változó feltételekhez kötve (pl. írástudás). A kölcsönösen megküldött és megtárgyalt utasítástervezetek megismerése után a legszélsőségesebb liberálisok a követek megválasztását a polgárjoghoz kötve a nyilvánosság előtt kívánták lefolytatni. (Kassa, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Székesfehérvár.)6

Debrecen állásfoglalását — népessége, magyar nemzetisége, gazdagsága, kulturális központ volta miatt — sok város kíváncsian várta és tudakolta.

Ezt részletesebben kell tárgyalnunk, mert mind tárgyi, mind személyi okokból az itt kialakított nézet és gyakorlat a mostani (1843/44-i és a következő 1847/48-i) országgyűlésen is sok vitát váltott ki.

Óvatos konzervativizmusával el is tért legtöbb városétól, viszont jól jelzi, hogy az ország második legnépesebb városának vezető polgári rétegét a liberális eszmék ekkor még csak felszínesen érintették meg.

Az országgyűlés összehívásának hírére 1842. december 15-én régi mód szerint a 12 tagú kistanács a követválasztás módja kidolgozására és a követi utasítás megszerkesztésére négy szenátorból, öt esküdtből (külső tanács, választott hites közönség tagja), a népszószólóból (a külső tanács elnöke), a főjegyzőből és a tiszti ügyészből álló tizenkét tagú küldöttséget nevezett ki. A küldöttség elnöke a helyettes polgármester volt; A munkálatok kidolgozásában ténylegesen csak kilencen vettek részt (az öt szenátor, a három hivatalnok és egy esküdt).

Gondosan tanulmányozták a szabadkai és székesfehérvári tervezetet. Helyeselték a képviseleti rendszer szélesebb alapra helyezését, lényeges fenntartás mellett. „A helyes képviselet nem annyira a sokaságtól, mint a választóknak és választottaknak erkölcsi és értelmiségi fejlettségétől függ. Egyértelműleg arra a véleményre jött, hogy a városi polgárságnak csak közvetítőleg adasson rész a beligazgatásban. Vagyis oly móddal, hogy az általuk választandó, és bizodalmukra érdemes képviselők, mind az országgyűlési képviselőket válasszák.”

„Választó lehetne minden helybeli polgár, továbbá minden házbirtokos, azonkívül minden közállású nemes és honoratior, ki valamely városnak állandó lakosa, ha szinte háza nincs is.”

„Ami a képviselőket érdekli, már ezektől megkívántatandónak véljük, hogy polgári joggal és városi ingatlan vagyonnal bírjanak.” A társadalom helyes igazgatása megköveteli a képviselőitől az anyagi érdekeltséget és az erkölcsi feddhetetlenséget.

A jövőben polgároknak csak a házbirtokosokat kívánják tekinteni. A polgárokat megillető haszonvételekben is csak a háztulajdonosokat részesítik. Vonakodva, a közgyűlésen és a törvényszéki tárgyalásokon a hallgatóság bebocsátásával a nyilvánosságot is tudomásul vennék a csend és a rend biztosítása mellett.7

A tervezetet elküldték a hírlapoknak is. Kossuth a Pesti Hírlapban igen kemény kritikával illette. Elsősorban a választási eljárás közvetett voltát kifogásolta.8

Az előző 1839/40-i országgyűlés által kiküldött deputáció által kidolgozott — a megnyíló országgyűlés elé terjesztendő — városi rendezési tervezet sem szándékozott a választók körét nagyobb mértékben kiterjeszteni, különbséget tett a közlakosok és polgárok között. Az előbbiek az ingatlanvagyon nélküli állandó lakók. Ezek, mint választók, szóba sem jöhettek. Viszont az ingatlan vagyont, mesterséget,

6 HBML. IV. A. 1011/r. 13. cs. 1842. dec. 19., 29.; 1843. jan. 5., 11., 18., 30., febr. 17., 20., márc. 11., 13., ápr. 8., 12.

7 Uo. IV. A. 1011/k. 1843: 243. sz., 1842. dec. 15., 31.

8 — О —. Pesti Hírlap 1843. febr. 23., 26.

31