A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843-1849)

gyáripart, kereskedést és állandó jövedelmet, a városok három osztálya szerint meghatározott értékben (kvalifikáció) a polgárjog és választói jogosultság megadása feltételének jelentette ki „zsidókat is beleértve”. (98., 108., 145., 146. §-ok.)9

Annyit ekkor már a kormányzat is belátott, — részben a hírlapi viták, részben a városi követi utasítások ismeretében —, hogy az eddigi választási rendszeren változtatni kell. Ezért még a követek megválasztása előtt kiadott körrendelettel megengedte, hogy a helyi rendelkezéssel több osztályba sorozott polgárok közül a kisebb és nagyobb tanács mellé, a nagyobb tanács tagjai számának felét meg nem haladó létszámú elektorokat jelöljenek ki. A belső tanács kezében azonban továbbra is megmarad a követek jelölésének joga. A három testület együttes ülésben tárgyalja meg a követeknek adandó utasítást és együtt választja meg a két követet „a törvénytudó és egyéb tulajdonokkal felruházott egyének közül”.

Debrecen némi fenntartással engedett a felsőbb intézkedésnek. Vonakodásának okát abban adta meg, hogy ezt az intézkedést csak ideiglenesként, a városok belren- dezési ügyének az országgyűlés általi végleges döntéséig fogadja el.

Kijelentette, hogy az eddigi gyakorlaton nem kíván változtatni és a korábban megfogalmazott követi utasítását is érvényesnek tekinti.

Annyiban mégis engedett, hogy a választott hites közönség mellé a város hat utcájából „az utcabeli küldöttek jelenlétében a rend és csend fenntartására irányzandó felügyelet alatt, az utcabeli polgárok közül” öt-öt tag megválasztására kitűzte április 18-át. A hirdetményt azokkal a polgárokkal kellett közölni, „kik a legfelsőbb célzatok szerint részükre engedett jogokat használni kívánják”.10

A válogatott személyekből így összeállított választó testület április 20-án összeült a magisztrátus fele jelenlétében.11

Az elnök nyomatékosan figyelmeztette a megjelenteket, hogy „ő felségének a polgári szabadságot az országgyűlési követek választásában kegyelmesen kiterjesztő engedelme nemcsak állandóul megmaradhasson, hanem növekedést nyerhessen”. A választó gyűlés Nagy Sándor szenátort és Komlóssy László tiszti ügyészt választotta meg a város követeinek. Indulásuk előtt megismételt utasításuk szerint fő gondjuk a városok belrendezése törvénybe iktatásának szorgalmazására irányuljon.12

A sokszoros biztonság mellett megválasztott két követ személye miatt sem kellett félni, hogy a konzervatív utasításoktól eltérnek. Nagy Sándor szenátor eléggé színtelen egyéniség volt, az országgyűlésen két-három ízben hallatta szavát, jelentéktelen ügyekben. Viszont társának, Komlóssy Lászlónak az utasítás szellemén túlmenően is voltak önálló nézetei. Felszólalásai mind a liberális nemesi, mind néhány városi követ éles visszautasításával találkoztak. Több ízben hangoztatta, hogy mennyire egyetért a kormány képviselője és a konzervatív főrendek nézeteivel.13

Ez világosan kiderült a városi törvénytervezet két — viharos vitákat kiváltó — pontja, a polgári kvalifikáció és a zsidók polgárosítása (emancipációja) feletti vitákban. A tárgyalás 1844. február 3-i országos ülésben kezdődött. A kormány nézeteit

9 Törvénycikkely a királyi városokról. Pozsony, 1843. HBML. IV. A. 1011/v. 13. cs. (nyomtatott).

10 A HTT. 1843. ápr. 7-én kelt 13 872. sz. körrendeleté, ápr. 15-én érkezett Debrecenbe. Uo. IV. A. 1011/a. 113 k. 541. sz.

11 A követválasztó gyűlésen a helyettes polgármester, a szenátor-főkapitány, három jegyző, harmincegy esküdt (a választott hites közönség tagja) és a harminc új választópolgár vett részt. Jelentősebb személy köztük Balásházy János (A Magyar Tudományos Akadémia tagja), Telegdy Kovács László, Szőllősy János és Nánássy Benjámin ügyvéd volt.

E két utóbbi az 1848-i változás után jutott jelentősebb szerephez. Uo. IV. A. 1011/a. 1843. 552, 707.

12 Uo. 13.

13 A család különböző tagjai a XVIII. század végétől száz éven keresztül a város politikai és kulturális életében jelentős részt vállaltak. A XIX. század elején a tanácsi iratokban adókönyvekben, jegy32