A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején
... magához akarja ragadni az iparosság körében a vezetést”. A polgári felfogású iparosság ezt nem nézhette tétlenül, hanem a különböző pártállású iparosok, mind az egységes pártiak, mind a függetlenségi körbeliek, valamint az Iparoskor választmánya Varjassy jelölését támogatta. A cikkíró hangsúlyozta, hogy „az iparosság hivatalos szervével nem állhat a szélsőséges baloldali politika szekértolói közé és nem adhat teret esetleg bekövetkezhető szélsőséges izgatásnak”. Az iparosság a saját sírját ássa meg, ha letér a polgári gondolattól. Remélte, hogy a polgári frontot nem hagyja el az iparosok zöme és Varjassyt választja meg elnöknek. A szociáldemokrata sajtó Vági Istvánt támogatta, aki programjában azt írta, hogy a régi rezsim kétségbeejtő helyzetben hagyta az ipartestületet. A cikk szerint a 40 ezer P. tagdíjhátralék okozta az ipartestület pénzügyi nehézségeit. Szerinte a régi rezsim kímélte az iparosokat, nem hajtotta be a hátralékot, pedig éppen azok tartoztak, akik rendszerváltozást követeltek.28 A cikk természetesen tendenciózusan a jobboldali egységet hangoztatta, azonban ez korántsem lehetett így. A Debrecen közölte a műszerész szakosztály állásfoglalását az elnökválasztással kapcsolatban. A szakosztály a tagok állásfoglalását belátásukra bízta, „de Varjassy Imre jelölését semmi esetre sem támogatja”.29 Az ipartestületi elnökválasztás napján a Debrecen vezércikkben foglalkozott a kérdéssel. Mondanivalójának a lényegét az alcímben fejezte ki: „Minden polgári gondolkozású, nemzeti alapon álló iparos Varjassy Imrére adja szavazatát.” A választási korteshadjáratba illeszkedő cikk hangnemére jellemző megállapítás: „az iparosság a békés és közös együttműködés magját veti el, ha jól választ, ellenben, ha bedűl a szélsőséges jelszavaknak, úgy a visszavonásnak és az áldatlan politikai küzdelemnek prédájává dobja az iparosérdekeket munkálni hivatott testületet”. Varjassy érdemeként említette, hogy elnöki tevékenysége alatt nem ismert pártosságot, arra törekedett, hogy a pártpolitikát a testülettől távol tartsa. Egy elvi szempontot érvényesített, a polgári gondolatot. Kifejtette, hogy amikor az ellenjelölt, „Vági István pártállásánál fogva megtagadja a polgári alapot, nemcsak Varjassy Imréről van szó, hanem az ősi polgári alap megtartásáról”. A cikk szerint Vági Istvánnak a kommunizmus idején Debrecenben betöltött szerepe nem engedi meg, hogy vezető szerepet és olyan közfunkciót vállaljon, mint az ipartestületi elnökség. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy éppen ő töltse be a debreceni iparosság vezetőjének a feladatát. A békés alkotó munka csak Varjassy elnöklete alatt biztosítható. Figyelmeztetett, hogy mindenki jól gondolja meg, kire adja szavazatát: „Aki rendet, békét, munkát, fejlődést és együttműködést óhajt, aki a nemzeti alapnak és a polgári gondolatnak a híve, aki távol kívánja tartani a testülettől a felfordulást.”30 Két iparos külön nyilatkozatban foglalkozott Varjassy jelölésével. Méltatták a volt elnök munkásságát. Rámutattak arra, hogy senki nem vállalta a jelöltséget a Függetlenségi Körben addig, amíg Varjassy és rajta keresztül az iparosság elégtételt nem kap. Ezért jelölték újból Varjassy Imrét. A polgári pártok összefogtak, s remélték, hogy „a józanon gondolkozó iparosság össze is fog fogni az olyan álpolgári iparos vezérek ellen, akik a testület békéjét megzavarták”. Azt hangoztatták, hogy Vági István már hónapokkal azelőtt kikiáltotta magát testületi elnöknek az ő külön szervezetükben.31 28 Debrecen, 1932. júl. 9. 5. old. A polgári érzelmű iparosság Varjassy Imre jelöltsége mellett foglalt állást. 29 Debrecen, 1932. júl. 9. 5. old. A műszerész szakosztály állásfoglalása. 30 Debrecen, 1932. júl. 10. 1. old. Ma van a debreceni iparosság sorsdöntő napja. 31 Debrecen, 1932. júl. 10. 2. old. Nyilatkozat. 158
