A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Ipartestület tevékenységének néhány kérdése az 1929-1933-as válság idején
egész tízéves kormányzati rendszert, amelynek helytelen tettei juttatták ide az országot”. A vezetőség támogatására az egyik hozzászóló kijelentette, hogy a forradalmi hangulat széthúzásra vezeti az iparosságot. Kérdezte, hogy jobb lesz-e az iparosság helyzete, ha bizalmatlanságot szavaznak az elnöknek? Egy másik felszólaló Vági István ellentmondásos álláspontját bírálta. Politikai pálfordulásnak minősítette az ellenzék eljárását. Megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy az ellenzék a kamarai választásokon önmagát jelölte, s hogy ezen tervüket nem sikerült megvalósítani, ezért támadták az elnököt. Végül is a közgyűlés 207 : 192 arányban, tehát minimális többséggel elfogadta a bizalmatlansági indítványt.25 Ez azt mutatja, hogy a válság hatására megerősödött a baloldal a kisiparosságban, ami alig egy évtizeddel a fehérterror után figyelemre méltó tény. Ez a szociáldemokraták befolyásának a növekedését jelezte. A Debrecen c. lap úgy próbálta menteni a helyzetet, hogy sokan eltávoztak a gyűlés elhúzódása miatt, így alakulhatott ki a baloldali többség. Persze az is elképzelhető, hogy elsősorban azok távoztak el a gyűlésről, akik nem akartak, vagy nem tartották fontosnak a nyílt állásfoglalást ebben a kérdésben. Az elöljáróság 1932. június 16-i ülésén Vági István tiltakozott a volt elnök lemondó levelének néhány megállapítása ellen. Hangsúlyozta, hogy ő és barátai nem szítják az elégedetlenséget, „azonban a viszonyok oda kényszerítették az embereket, hogy erősebb ütemű eljárásokat követeljenek”. Ennek azonban az előző vezetők az okai, akik ebbe a helyzetbe kényszerítették az iparosokat. Visszautasította azt a vádat is, mintha ők nem szeretnék úgy hazájukat és városukat, mint a volt elnök. Ők is ugyanannak az országnak a fiai, ők is dolgoznak a hazáért és városukért, ha más utakon is, mert nekik is itt van a hazájuk, nem pedig a Holdon.26 Régi vád volt ez a szociáldemokraták ellen, hogy nem kötődnek az országhoz, a hazát nem érzik magukénak. A jobboldal ismét elővette ezt a rágalmat a megerősödő baloldaliak ellen, hogy lejárassák őket és gátolják az új irányzat kibontakozását. Az 1932. július 7-i elöljárósági ülésen a bal- és jobboldali nézetek összecsaptak az elnökjelölés kérdésében. A volt elnök hívei szerint Vági István nem töltheti be az elnöki tisztséget, mivel 1918—1919-ben súlyosan exponálta magát, a szélsőséges irányt képviseli. A baloldaliak rámutattak, hogy ha Vági a szélsőbal-, Varjassy a szélsőjobboldalhoz tartozik. Vági szerint nem is az ő személyéről van szó, hanem az iparostársadalomról, amely véget akart vetni annak a felfogásnak, hogy az ipartestületi elnöknek felfelé mindig jófiúnak kell lenni. Volt olyan vélemény is, hogy nem helyes az egymással harcoló Varjassy és Vági jelölése elnöknek, mivel a súlyos viszonyok között Varjassy nem képes tovább vezetni, de béke akkor sem lesz, ha a baloldaliak veszik át a vezetést. Az egyik felszólaló visszautasította a „Vági-csoport” megnevezést, mert ez nem felelt meg a tényeknek, mivel nem politikai felfogás szerint, hanem az iparosság 90%-ának a képviseletében nyilatkoztak. Vági 1918—19-es szerepével kapcsolatban említette, hogy aktív minisztériumi vezetők is szerepeltek akkoriban, Vági akkor is az összességért dolgozott. Vági felfelé is kiáll majd a többségért, ez a véleménye.27 A Debrecen című lap „a polgári érzelmű” iparosságot akarta tömöríteni Varjassy megválasztása érdekében 1932. július 9-én közzétett cikkével. Az elnökválasztást a debreceni iparosság jövőjére sorsdöntőnek minősítette, mivel „a szélsőbaloldal 25 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. május 22. 3. sz. Debrecen, 1932. máj. 24. 6. old. Az Ipartestület viharos... közgyűlése 26 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. jún. 16. 10. sz. 27 HBML. IX. 207/a. 11. Jkv. 1932. júl. 7. 10. sz. 157
