A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)

A kisgyermekeknél különösen fontos a figyelmet, a kedvet felébreszteni, a lelki életet „felgerjeszteni (ma: motiválni), minden tehetséget csendes munkásságba hozni” — írta. Bizton állíthatjuk, ezek a gondolatok korát megelőzőek, hiszen majd csak a XX. század eleji reformpedagógiai irányzatokban találkozhatunk velük. (Gyermektanulmány, cselekvés iskolája.)

A nőnevelés fontosságát ugyancsak fontosnak tartotta, mert bennük a nemes érzések még jobban formálhatók, mint a férfiakban. Ennek ellenére szomorúan állapította meg, hogy az „asszonyi nem” nevelése szánalomraméltó állapotban van:

„Ahelyett hogy hozzájok mért tudományos esméretekkel lelkeket gazdagítani igyekeznénk, megelégszünk vele, ha őket egynémely iminen, amonnan összekapkodott nyelvbéli, muzsikai, asszony munkai kevés esméretek szoros korlátái közzé be- rekesztjük.”17

Beszédét a fiatal tanítókhoz szóló buzdítással fejezte be: „Fiatal Tanítók és Nevelők! Örvendjetek gyönyörűséges pályátoknak, ne tartsátok Hivatalotokat igának, mert Tsak akkor lehet az iga, ha sem nem értetek hozzá, sem érzéstek nintsen. Többet tehettek ti a Társaság (ma: Társadalom) boldogulására, mint sok fényekben és pompájokban kevélykedők.”18

Zákány József székfoglaló beszéde nagy sikert aratott, méltán. Meggyőzte a korabeli hallgatóságát szuggesszív megjelenésével, kellemes hangjával, s főként tartalmával. Mai olvasója is biztos abban, hogy kortársai nem voltak elfogultak, jól választották ki a neveléstudományi professzornak. Általa a református kollégium egy nevelési-oktatási kérdésekben tájékozott, képzett, a leendő tanítók képzésében hasznosan munkálkodó, eredetiséget mutató tanárt kapott.

b) Kéziratban fennmaradt19 neveléstudományi és szakmódszertani előadásai erről még inkább meggyőzhetnek bennünket. Egyértelműen bizonyítják, hogy Zákány az egész reformkorban nagy hatást gyakorolt a tanításra kimenő generációk pedagógiai arculatára.

Előadásainak logikus felépítése napjaink kutatóját is magával ragadja. A neveléstudomány céljából, feladatából indul ki, majd tárgyalja a nevelés eredetét, szükségességét, fontosabb alapfogalmait. Ezután feltárja a más tudományokkal való kapcsolatát, különösen hangsúlyozza a filozófiával, a biológiával és a lélektannal való kapcsolatát a pedagógiának.

A következő fejezetben az oktatástan (didaktika) kérdésköreivel foglalkozik, majd ezt követi az egyes elemi iskolai tantárgyak tanításának módszertana. A neveléstudományi előadásait a tanító legfontosabb személyiségjegyeinek bemutatásával zárja, majd legvégül a nevelés történetébe enged bepillantást. Csak sajnálhatjuk, hogy nyomtatásban nem jelent meg, mert mind szerkezetében, mind korát megelőző gondolataiban felülmúlta a reformkori pedagógiai könyveket.20

A továbbiakban e ma is értékes megállapításaiból idézünk fel néhányat:

— a nevelés permanens folyamat: nem fejeződik be az iskola elvégzésével;

— ismerje a tanító a gyermekek lelki sajátosságait;

— a tanító ne csak ismereteket adjon át, hanem gondolkodtasson is;

— a gondolkodásfejlesztés kapcsolódjon az önértékeléshez;

— ha a gyermek illetlenül viselkedik, az a tanító hibája is.

17 Uo. 10. old.

18 Uo. 19—20. old.

19 A Debreceni Ref. Kollégium Könyvtára. Kézirattár. R. 424. 1827. Lugosi József lejegyzése.

20 Веке Kristóf, Wargha István, Mayer István, Edvi Illés Pál, Váradi Szabó János és mások.

11