A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)

A tanító személyiségvonásait ugyancsak figyelemreméltóan fogalmazta meg: a testi tulajdonságok mellett a lelki és az erkölcsi tulajdonságokat is felsorolta.

„Minden Nevelőnek és Tanítónak természetes, jó ésszel kell rendelkeznie, pallérozott elmével kell bírnia. Már fiatal korban szoktassa magát a pontossághoz, gyakorolja magát mások oktatásában, szerezzen magának igazi jártasságot olly Tudományokban, mint a Philosophia, Psychologica, Paedagógica, Morál, Rethorica.”21 Legyen e célból minden tanítónak könyvtára.

— Legyen a tanító példamutató erkölcsű.

— „Megkívántaik a Nevelőkben, Tanítókban, hogy legyen Embert, különösen Gyermeket szerető szíve, mert a szeretet tartja fenn az emberi Társaságot.”22

— „Megkívántaik a Tanítótól, Nevelőtől, hogy tekintetet (ma: tekintélyt) ártatlan és okos módon tudjon szerezni és fenntartani, hogy személyét a nevendékek méltó tiszteletben tartsák.”23

Az egyes elemi iskolai tantárgyak oktatásához adott tanácsai ugyancsak érdekesek mai szemmel nézve is. Mindegyikben törekszik az általános didaktikai elvek következetes alkalmazására. így a fokozatosság, az érthetőség, a szemléletesség, gyakorlatiasság betartására hívja fel a leendő tanítók figyelmét.

Az elemi iskolák legfontosabb tárgyát, az írás-olvasás tanítását különösen a szívén viselte. „ABC hangoztató mód szerént” c. tankönyve 1825-től nem kevesebb, mint hat kiadást ért meg. Utoljára még halála után 25 évvel jelent meg, ami sikerességének kétségtelen bizonysága.

E könyv módszertani tanácsaiból vett idézetekkel szeretnénk érzékeltetni a fent említett didaktikai elvek érvényesülését:

„Kezdje a Tanító a betűk ismertetését az apróbb betűkkel (ma: kisbetűk), mivel rendesen ilyen betűkkel élnek az emberek írásban és nyomtatásban, a nagy betűk csak némely különös esetekben fordulnak elő. Az apró betűk közül is legelsőbben a magokban hangzókat tanítsa meg, mivel ezek nélkül nem lehet szótagot formálni. Kezdje a tanítást a legegyszerűbbön, az „i”-vel illy móddal:

— figyeltesse a gyermekeket ezen két szóban: itt, kincs az „i” hangra;

— azután rajzolja le ezt a táblára írás, majd nyomás szerént;

— tegye figyelmessé tanulóit először annak formájára;

— azután próbálja velek hangoztatni;

— mikor ezt jól tudják, akkor menjen által lépcsőnként a többszerűekre (ma: bonyolultabbakra), amelyek az „i”-ből származnak.”24

Az olvasást ő is — akárcsak ma — az írástanítással együtt javasolta: „Rajzoltassa a betűket vagy fekete kőtáblára kőpennával, vagy körülrámázott s homokkal behintett asztalra, hogy így egyszersmind az írást is tanulják.”25

Előbb a „magokban hangzókat”, azután a mássalhangzók tanítását javasolta. Nem kis meglepetéssel olvashatjuk, hogy „a mássalhangzók hangjait úgy hangoztassa a tanítványai előtt, hogy se előtte, se utánna ne halhassák semmi magábanhangzó”.26 Mint tudjuk, még századunkban is sokáig nem így tanították a mássalhangzókat.

Hogy az elevenebb gyermekek el ne kedvetlenedjenek a mássalhangzók betűformáinak száraz tanulásával, azonnal próbáltatni kell a magánhangzókkal össze21 Zákány József: Practica Paedagogika, 1833. Lejegyezte Szakáll Lajos 46. old.

22 Uo. 47. old.

23 Uo. 27. old.

24 Zákány József: ABC hangoztató mód szerént. Debrecen, 1825. III. old.

25 Uo. IV. old.

26 Uo.

12