A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)

1848-1849 - Varga Gábor: Tanítóképzés a debreceni kollégiumban (1825-1848)

útmutatások is. Az egyházkerület természetesen mindkét kikötését örömmel vette: Zákány az osztrák tanítóképzést tanulmányozta huzamosabb ideig.

Nézzük meg, milyen előképzettséggel és nevelői tapasztalatokkal rendelkezett a tanszék elfoglalásakor.

Zákány József 1785-ben született Derecskén. Gimnáziumi és akadémiai tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte el 1807-ben. Az elemi iskolai két év tanítás után a kisújszállási gimnáziumban tanít, majd pár évig magánneveló'sködik. Ezután a nagyváradi gimnázium igazgatója. A tanszék elfoglalásakor tehát több mint 17 év tanítási-nevelési gyakorlattal rendelkezett, már megjelent egy tankönyve is „Magyar ABC” címmel.

a) Nevelői arculatát, elhivatottságát kitűnően mutatja 1825 novemberében elmondott székfoglaló beszéde, ezért fontosnak tartjuk bemutatását.

Beszédében a nevelés-oktatás szükségességéből indult ki. Az ember testi-lelki tulajdonságai fejlesztésre szorulnak s ez csak nevelés-oktatás útján valósítható meg. A nevelés-oktatás minősége, sikere függ a velünkszületett sajátosságoktól és a környezeti feltételektől.

A nevelésben-oktatásban fontos feladat az emlékezet, a képzelet, a gondolkodás, a „szívbéli”, erkölcsi és szépségérzések fejlesztése.

E fejlesztési területek bár egymástól különböznek, de egységbe kell hogy kerüljenek. „Arányos egyezésben fejlődjenek, egyik ne nyomja el a másikat. A külső magaviselet az óvás, a példaadás és a jó szoktatás által mozdítható elő” — írta.

Ma is igaz, tehát időálló megállapítások ezek. Még meglepőbb, hogy legújabb általános iskolai nevelési-oktatási tervünk (1978) egyik fő gondolata Zákány beszédében félreérthetetlenül megtalálható:

„Rossz nevelés az, amely nem tanít és rossz tanítás az, amely nem nevel.”14

Beszédének második részében a családi és iskolai nevelés összehasonh'tásával foglalkozik. A családi nevelésben a hangsúlyt az erkölcsi, érzelmi nevelésre teszi, az iskolaiban az értelmi nevelés a domináns. Míg a családban a példa a legfőbb módszer, addig az iskolában az „értelmi megvilágosítás”.

Ami igazán figyelemreméltó: a két terület szoros kapcsolatának hangsúlyozása. „Egyik sem jó magában, mennél jobban összeolvad, annál jobb.”15

A tanítónak ötvöznie kell az apai komolyságot (szigort) és az anyai nyájasságot (kedvességet, szeretetet). Több szigor kell az iskolában, mint a családban, de „a nyár jasság nélküli szigor bűn!” — írta. A testi fenyítéket csak elkerülhetetlen esetekben tartotta alkalmazhatónak. Többre becsülte a példát, a szoros rendet, a tevékenyked- tetést. Ma is megszívlelhető gondolatok ezek.

Beszédének harmadik részében a tanítás kérdéseivel foglalkozik. Az előzmények után itt már nem is csodálkozhatunk javaslatainak frissességén.

A tantárgyak feldolgozása a növendékek korához, lelki-testi fejlettségéhez, személyiségéhez „gráditsos menettel legyen mérve”. Először a gyermeket körülvevő dolgokkal foglalkozzunk úgy, hogy a három fő tehetségei (megismerő, emlékező, képzelő) elegendő, de megemészthető táplálékot kapjanak.

„Legfőbb dolog légyen a Tanításban a Növendékek folytába (folytonos) fogla- latoskodtatása. Ne mondjon el mindent a Tanító, hanem alkalmatos kérdések, a dolog ürgetése-forgatása által magával a Tanítvánnyal találtassa ki a keresett igazat, jót és szépet. Ez ébreszti fel a gyermek lelki mozgását, örömét a feltalálásban, kedvét a vizsgálódásra, reménységét a nagyobb isméretek szerzésére.”16

14 Zákány József : Székfoglaló beszéd. Debrecen, 1825. 8. old.

15 Uo. 12. old.

J6 Uo. 16. old.

10