A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
A házak éppúgy, mint a többi hajdúvárosban, sövényből, nádból épülnek és teljesen értéktelenek. Mészárszékük, korcsmájok a kincstári tisztek és kvártélyos katonák miatt, mivel ezek többnyire ingyen tartatják magokat, több kárt okoz, mint amennyit jövedelmez. Terméseiket Debreczenben könnyen értékesíthetik. Míg 1702-ben 223 birtokos, 44 szabad és 2 beköltözött nemes lakost írtak össze Szoboszlón, addig 1715-ben csak 109, 1720-ban is még 121 adóképes lakos élt ott. Utóbbi esztendőben 12 megadóztatott nemes szaporította a teherviselő népességet. 1715-ben 2616 3/4, 1720-ban 4524 köblös földet műveltek s elébb 395, utóbb pedig 642 szekérnyi szénát termeltek a nem nemes lakosok. Ugyanekkor a következő nemes urak 667 V2 köblös földet s 92 kasza-rétet bírtak: Czeglédy György 104, Kiss András, Bökönyi János, Haranghy Péter, Kiss János 62—67, Czeglédy András, Újvári József, Kiss István 50—53, Czeglédy György (alias), Cseke István 45—46, Nagy István 40, Fekete László 15 köblöst. A nem nemeseknek tekintett birtokosok közül: Egyed Balázs 100, Body László, Széli Lukács, Tóth Pál 94—95, Császi Mihály, Zöld Demeter 85—88, Gönczy Mihály, Kiss Mihály, Nagy Jánosné, Papp György, Papp János, Szilágyi Sámuel, Szűcs István, Tarr István, Tőkési Mihály 70—75, Ádám András, Császi Miklós, Gellerd István, Harangi János, Kovács István, Kovács György, Magyar András, Mikó János, Nagy Miklós 60—68, Веке János, Bordány János, Kürthy János, Parti István, Somodi András, Széli Péter 50—57 köblössel. SZOVÁT A hajdúvárosoktól eltekintve aránylag a legtöbb földet Szováton művelik. 1715-ben 61 telkes jobbágynak és 2 taksás nemesnek 1012 l/2, 1720-ban pedig 86 szabad jobbágynak 3755 V2 köblös szántóföldje van. Szénatermelésök ugyanezen idő alatt 301 szekérről 421 szekérre növekedett. A határ bizonyos részén szántóföldül felfogott területen tavaszi és őszi gabonaféléket termelnek. Hat-hét évi használat után kaszálóvá fordítják s azt a részt, amit addig kaszáltak, szántás-vetés alá veszik. Határuk mindenféle gabonát bőven terem. Tavaszi és őszi mag alá csak egyszer szántanak; mégis jobb esztendőben egy köböl vetés után öt-hat köblöt is remélhetnek. Sík földjüket nehezen művelik, mivel száraz esztendőkben marháikat itatás végett kénytelenek a faluban lévő kutakra hajtani. Hat, sőt nyolcz ökröt szoktak az eke elibe fogni. Szántóföldekből alakított kaszálóik közepes minőségű szénát teremnek. Mindazonáltal egy kaszásnak egy napi munkájával megtelik egy négy ökrös szekér. Legelőik a szántó- és kaszálóföldektől külön vannak. Marháiknak elegendő. A község lakosai terményeiket Debreczenben könnyen eladhatják. Erdejök nincs. Tüzelőfát öt-hat mérföldnyiről kénytelenek nem csekély áron vásárolni. Lakosai a földesuraknak (köztük volt Debreczen városa is) az évi haszonvételekért szerződésszerű taksát fizetnek. így a község bírja a mészárszéket és korcsmát is, azonban ezekből inkább kára mint haszna van az ingyenélő katonaság miatt. 1715-ben legmódosabb jobbágyok: Gaál Mihály, Kaszás György és Péter 37 V2—37, Juhász Pál, Kardos János, Kulcsár István 35—35, Szabó János 30, Balogh Mihály, Ékes Mihály, Erdélyi Mihály, Jakab Mihály, Sinai István 25—25 168
