A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán

gyének csaknem kétszázesztendővel ezelőtt keletkezett leírását e kalendáriom olvasóival megismertethessük.

E leírást az országos levéltárban őrizett 1715. és 1720. évi regnicolaris conscrip- tiók tartalmazzák.1 Ezen összeírások keletkezésére és hitelességére nézve előre kell bocsátanunk a következőket.

Az 1712—15-iki országgyűlés, amely mellékesen megjegyezve Debreczent is beiktatta a szabad királyi városok sorába, a mindenfelől felhangzott panaszoktól ösztönzött király felhívására elrendelte az adózó népesség viszonyainak alapos, mindenre kiterjedő felvételét, hogy annak alapján a megnövekedett állami adóteher igazságosan, arányosan legyen az adózó népesség között felosztható. Az összeírás véghezviteléhez az országgyűlés ugyancsak bő utasítást állapított meg. Minden részrehajlás kikerülése végett a törvényhatóságok nem magok írták össze a saját területükön lévő adóalapot, hanem minden vármegyébe, városba, más megyebeli 2-2 birtokos nemes küldetett ki. Ezek elindulásuk előtt esküit tettek arra, hogy a leglelkiösmeretesebben, szegényre, gazdagra való tekintet nélkül, ajándék, kedvezés vagy fenyegetés és félelem által befolyásolatlanul teljesítik kötelességöket. így Biharmegyét és Debreczent pestvármegyei, Szabolcsot és a hajdú-városokat fejérmegyei kiküldöttek írták össze. Amazok is dicséretesen oldották meg feladatukat. Emezek munkálata pedig a legjobbak közé tartozik, mert a lakosság legkülönfélébb gazdasági viszonyairól nyújt áttekintést.

Az összeírás kiterjedt a szabad királyi, kiváltságos és nem kiváltságos városokra; akár lakott, akár pusztán álló községekre és falvakra.

Össze kellett írni minden kivétel nélkül a lakott jobbágy- és zsellértelkeket; a szántóföld terjedelmét pozsonyi köblökben; a rétek terjedelmét és a széna mennyiségét; a kilenczed és tized alá eső szőlőket; az úrbéres erdőket; a nem nemesek birtokában lévő mindennemű malmokat. Végül el kellett mondaniok a határ fekvését, a föld termőképességét, a forgalmi viszonyokat. Név szerint rovatokba kellett írniok az adóköteles lakosokat az általok művelt szántók, rétek és szőlők terjedelmével együtt. Az összeírott lakosok eskü alatt tartoztak vallani vagyoni állapotukról és jövedelmükről.

Bármily becsesek is ez összeírások népesedés és gazdaságtörténeti szempontból, — adóügyi czéloknak nem felelhettek meg. A lakosság számának és vagyonának csekélysége, amely az összeírások végeredményéül kitűnt, gyanút keltett Bécsben is, Pozsonyban is, azok hitelessége irányában; másfelől mindenfelől felhangzottak a panaszok az összeírok szigorúsága, az utasítások túlhajtása miatt. Ennek következtében rendelte el III. Károly az összeírás megismétlését, 1715. évi eredmények felülvizsgálatát s a bennök nyilvánuló hiányok pótlását.2

Az 1720. évi összeírás lényegileg ugyanolyan módon történt, mint az 1715. évi; de némely fontos dologra nézve mégis eltért emettől. Főként abban, hogy a szegényebb rétegeket, amelyeknek csupán házuk, vagy még az sem volt, hanem amint akkor mondották „más hátán laktak”, mellőzte; az ilyeneket csak akkor vette fel a ki1 Az országos levéltárban Szabolcs vármegyére és Hajdúkerületre vonatkozó foliokötetek Lad. BB. No. 8. és Lad. DD. No. 8., Bihar vármegyére vonatkozók pedig N. 1. Lad. GG. és Lad. JJ. No. 3. jegy alatt találhatók. Mindkét évbeli munkálatot feldolgozta Acsády Ignácz s így feldolgozva a kereskedelemügyi miniszter rendeletéből kiadta az országos m. kir. statisztikai hivatal 1896-ban „Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában” cím alatt. Én ezen értekezésemben túlnyomólag a latin nyelvű eredeti összeírásokból tett jegyzeteimet és kivonataimat használom; mert csak ezekből közölhetem minden egyes községnek korhű leírását. Szinte természetes, hogy nem lehetett mellőznöm Acsádi hatalmas munkáját sem.

2 Acsády I. id. munkája.

154