A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán

mutatásba, ha foglalkozás vagy kereset czímén megadóztathatok voltak. Ellenben össze kellett írni, amit 1715-ben nem követeltek, mindazon nem nemest is, kiket a földes urak minden pénzbeli vagy munkában teljesítendő szolgálat alul felmentettek. Végül fel kellett venni azokat a valóságos nemeseket, akik valamely ellenszolgálat fejében a földes urak jobbágytelkein gazdálkodtak.

Úgy az 1715., mint az 1720. évi összeírás teljesen mellőzte az uralkodó osztályt: a nemességet és a papságot; a kiváltságos tanítókat és a sajátos jogi állású zsidókat. Sőt a szegénysége miatt adómentes néprétegeken kívül a nemesi kúriákban tömegesen lakó s onnan táplálkozó úrbéresek, udvari szolgák nagyrésze is kimaradt belőle. Acsády tehát, hogy hazánk akkori népességét a legnagyobb valószínűséggel megállapíthassa, különféle segédforrások segítségével s a helyi viszonyok figyelembevételével a kihagyottakra nézve országos átlagszámokat szerkesztett s úgy számította ki minden egyes törvényhatóság és város népességét. Nevezetesen a szorosan vett magyar- országi vármegyéknél és kerületeknél (a hajdúvárosoknál is) a kihagyottak számát az összeírottak 50%-ára, az önállóan összeírt városoknál 20%-ra; sőt Debreczennél nem minden ok nélkül 20%-nál is többre becsülte. A nem nemesi háztartások lélek- számát pedig hatra, a nemesiekét ötre teszi. — Ezt a kulcsot használtam én is jelen értekezésem kidolgozásában.

Az a decennium, amelyben ezen igen becses és érdekes összeírások készültek, választó-vonal Magyarország történelmének két nagy korszaka között. A szatmári békekötés a százados, emésztő belső mozgalmaknak, a passzaroviczi béke a még hosz- szab török-háborúknak vetett véget. Utána az ország területi épségének helyreállítása, a nemzeti erő roppant vérveszteségeinek lassú, de nyugodalmas kiheverése s békés polgárosító munka következik.

Valamint az ország általában, úgy Debreczen környéke is e korszak elején a belső forrongásoknak, a nem rég megszűnt török uralomnak pusztító hatását még mindig keservesen sínylette. A nagy katasztrófák-ütötte sebek alig kezdettek beheggedni. E korszak idősebb nemzedékének vállait még törte a török járom. Az ozmán uralom legfegyelmezetlenebb segédhadai: a krímitatárok azóta is többször megriasztották a vidéket, kegyetlenül dúlva 1693-ban, 1695-ben; még 1717-ben is betörtek s ahová eljutottak, mindent elpusztítottak. A ráczok sem hagyták alább. Ma is számos községben él az 1704. és 1707. évi ráczlátogatás szomorú emléke, pl. Kaba környékén. A hosszú kurucz szabadságharcz szerencsétlenségeit betetézte az 1709—10. évi pestis. Nem a német hadak győzték le a fölkelt nemes magyar nemzetet; hanem ez az öldöklő pestis csavarta ki kezéből a vitézi kardot. Egy-egy község, egy-egy város lakosságának harmadát-felét sírba vitte.

Nem csoda, ha az egész vidék az elmaradottságnak, szegénységnek és nyomorúságnak siralmas képét mutatja, bármely oldaláról nézzük is az akkori állapotokat.

Az egész tiszántúli kerületben Debreczen állt úgy, ahogy s tartotta meg régi gazdasági és kulturális jelentőségét. Debreczenben tömörült legnagyobb számmal a lakosság,3 mely csaknem felét tette Szabolcs vármegye akkori népességének. Békés, Csanád és Csongrád vármegyékben együtt is alig lakott kétannyi ember. A mai Hajdú vármegye területén fekvő hajdúvárosok és falvak összes népessége sem múlta felül Debreczenét. Vármegyénk mai területén különben sem volt a XVIII. század elején annyi lakott helység, mint ma. Tetétlen ugyanis akkor teljesen néptelen s mint pusztát a bajoniak bírták. A két Józsát sem ülte meg még a szegénység, amely az 1776—

3 Acsády 8200-ra számítja; de valószínűnek tartja, hogy elérte a 10 ezret, sőt az én számításom szerint ennél is többnek kellett lenni, miután az 1714. évi városi adókönyv 3124 adókötelest sorol elő. Ez körülbelül ugyanannyi háztartásnak felel meg. (Zoltai: Debreczen 200 év előtt. Gazdaságtörténelmi adatok a Magyar gazdaság történelmi Szemle 1902. évfolyamában.)

155