A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A mai Hajdúvármegye területe 200 évvel ezelőtt. - Gazdasági és népesedési leírás - Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján. I. rész. Közli: Radics Kálmán
A MAI HAJDÚVÁRMEGYE TERÜLETE 200 ÉVVEL EZELŐTT — Gazdasági és népesedési leírás. Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján — Zoltai Lajos I. rész Hajdúvármegye területén, Debreczen nélkül az 1900-dik évi népszámlálás szerint 151 ezer ember él. A most megejtendő népszámlálás e számhoz néhány ezret bizonyára hozzáad majd. Ugyan ki gondolná, hogy nem is egészen 200 esztendővel ezelőtt a mai Hajdú- vármegyét alkotó városoknak és községeknek népessége tizedrészét sem tette a mostaninak? És vájjon azok, akik szép- és ükapáink korát „régi jó idők”-nek mondogatják, tudják-é, hogy amaz általuk irigykedve emlegetett „régi jó idők” nemzedékei ellenségek támadásaitól, sűrűn ismétlődő természeti, elemi csapásoktól mennyi kárt szenvedtek, milyen örökös rettegésben töltötték napjaikat? Tudják-é, hogy mindazt a kényelmet és örömöt, mindazokat a javakat és vívmányokat, amelyeket az emberi elme találékonysága a természet rejtett erőiből a mai emberiség elibe varázsolt, amiket a tudomány bátorsága s a demokrácia diadala mindenkinek közös kincsévé tett, a „régi jó idők” mennyire nélkülözték? Képzeljük magunk elé kétszáz esztendővel ezelőtt élt eleinknek életmódját. Egymás mellett a sárral letapasztott sövényből összetákolt s félig földbe ásott viskót a mostani jómódú parasztgazda aeternit palafedelű, téglafalú, tágas, világos lakóházával. A pislákoló olajmécsest a nap fényével versenyző villamos ívlámpával. A nyikorgó, vasalatlan szekér kerekét kerékagyig elnyelő sáros és barátságtalan országutakat, sínpárokon robogó vonatokkal és kövezett országutakon száguldó automobilokkal. A XVII—XVIII. század levélpostát hurczoló mészáros legényeit, czigányait és döczögő delizsáncait a telegráffal és telefonnal. A nyolcz ökörtől vontatva is csak félarasznyi barázdákat karczoló faekéket a földet mélyen hasogató gőzekékkel és sorbavető gépekkel. A posványos, hasznavehetetlen roppant mocsarakat a dústermővé lett s barátságos tanyákkal megrakott alföldi pusztákkal. A beszállásolt zsoldos német katonák telhetetlenségétől és durvaságaitól vérig zaklatott, majd félvad rácz és tatár martalóczoktól fosztogatott és öldökölt népet a hosszú béke és zavartalan kultúra áldásait élvező mostani nemzedékekkel. A sűrűn pusztító pestis és egyéb járványos nyavalyák ellen haszontalanul kísérletező babonákat és kuruzs- lásokat a mai kor orvosi tudományának csodás sikereivel és számtalan egészségügyi intézményével. Azt az óriási különbséget, mely a „régi jó idők” és a mostani kor „nehezen élő” embereinek életmódja, vagyoni és művelődési állapotja között mutatkozik, azok az egykorú hiteles források is megerősítik, amelyeket jelen alkalommal megszólaltatni óhajtunk avégből, hogy Debreczen város legközelebbi környékének, Hajdú várme153
