A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933
karácsonyi ajándékára vásároltatott néhány ruhát, cipőt, de ez a vásárlás nem tartozott a közszállítási szabályzat alá. Egy pár cipő IIP volt. A nagyobb beszerzéseknél felhívta a levente egyesületek figyelmét a helyi magyar ipar és kereskedelem támogatására, ugyanakkor felkérte az iparosokat, hogy a legszolidabb árakon adjanak ajánlatot. A Benyáts cég azt közölte, hogy a leventéknek nem szálh'tott cipőt, hanem a Debreceni Világítási Vállalat karácsonyi akciójára adott el 200 pár cipőt, s ezeket a helyi iparosokkal készíttette el (1930. január 8.). 1930. január 15-én a kamaránál egy cipész panaszt tett, hogy a Debreceni Világítási Vállalatnál 280 pár cipőt osztottak ki ajándékként az alkalmazottaknak. A Benyáts cég szerinte rossz minőségű árut szállított, ráfizetéssel nagyrészt kicserélték, ezáltal külföldi cipőkhöz jutottak. Kérte a kamarát, hasson oda, hogy cipővásárlásnál a cipész-szakosztállyal tárgyaljanak, ne magánegyénekkel. A kamara támogatását kérte annak megakadályozására, hogy a kereskedők külföldi cipőt adjanak el. A kamara ipari szakosztálya is a helyi ipar érdekében szükségesnek tartotta, hogy minden munkaalkalmat a helyi iparnak biztosítsanak, s a kamarai elnökség intézkedéseit helyeselte. Az elnökség a helyi kereskedelem és ipar támogatása,illetve munkaalkalomhoz juttatása érdekében kérelemmel fordult a debreceni hatóságok, hivatalok és intézmények vezetőihez és felkérte őket a helyi kereskedelem és ipar támogatására. A kamarai elnökség azt is kérte, hogy a debreceni postapalota építési munkáit kizárólag a helyi ipar kapja meg, s ez a fellépés eredménnyel járt. A kamara megkereste a helyi középiskolák igazgatóit, hogy a középiskolai tornaruhák beszerzésénél a helyi szabóipart nem lehet mellőzni. A Ref. Kollégium igazgatósága erre közölte, hogy a ruhákat azért vásárolták Budapesten, mert ott 20%-kal olcsóbb ajánlatot kaptak. A kamara közbenjárására a honvédségi ruha, lábbeli és egyéb felszerelések szállításában a tiszántúli iparosokat megfelelő arányban részesítették. Az arányos elosztást a kamara végezte a kerületében.12 A kamarai közgyűlés 1931 januárjában megállapította, hogy az építőipar katasztrofálisan súlyos helyzetben van, az előző évben is minimális építkezés folyt, de fellendülésre 1931-ben sem lehet számítani. A magánépítkezések erősen lecsökkentek, főleg a középítkezések nyújtottak kereseti lehetőséget, de a gazdasági helyzet miatt a közmunkák is csökkennek a jövőben. Csak a feltétlenül szükséges közmunkák elvégzésére lehetett számítani. A kamara a köz- és magánépítkezések megindítását, a kontárkodás megszüntetését, az építési anyagok árának leszállítását, a munkabérek városok szerinti nagy eltérésének kiegyenlítését javasolta az iparosok érdekében. A magánépítést adómentességgel kell támogatni, s az építtetőnek állami kölcsönből építési hitelt kell biztosítani. Az elnökség szerint az építkezések megindulásának nagy szociális jelentősége volt. A közgyűlés helyeselte az elnökségnek az építkezési munkák előmozdítása érdekében végzett tevékenységét.13 A kamara elnöksége 1932. szeptember 6-án a kereskedelemügyi miniszterhez ismét felterjesztést intézett, hogy a honvédelmi miniszter által kiírandó lábbeliszállítási munkákban a kamara kisiparosságát fokozott mértékben részesítse. Különösen Debrecen, Bihar vármegye, Jászberény és Jászjákóhalma lábbelikészítő iparosainak állami munkában való részesítését kérték. A sajtó ugyanis azt közölte, hogy 10 ezer pár lábbelit rendel meg a minisztérium. A tiszántúli kisiparosságnak nem volt munkája és keresete, mivel korábbi megrendelői nagyrészt a mezőgazdasági lakosságból kerültek ki, a mezőgazdaság azonban súlyos gazdasági válságban volt.14 12 HBML. IX. 201/b. I. 159/1930. sz., DKI. közgyűlési jkv. 26/1930. sz. 13 DKI. közgyűlési jkv. 3/1931. sz. 14 HBML. IX. 201/b. I. 448/1932. sz. 128
