A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933
4 közüzemek problémája A debreceni kamara a közüzemek túltengése ellen a korábbi években indított küzdelmét a válság alatt is folytatta. A súlyos gazdasági viszonyok között a közüzemeket különösen hátrányosnak tartották a magánvállalkozásokra, a küzdelmet tehát a kamara fokozott jelentőségűnek minősítette. Már az 1929. júniusi közgyűlésen bejelentették a kézműves iparosok panaszait a közüzemek elterjedése miatt. Az elnökség a közüzemek leépítése iránti mozgalom eredményessége érdekében szükségesnek tartotta, hogy az összes kamara egységesen lépjen föl a kézművesipar védelmében a közüzemek egyenlőtlen versenyével szemben. Először a budapesti kamara összesítette a kamarák által gyűjtött adatokat az ország összes közüzeméről. Ezután a kamarák egységesen fognak fellépni. A debreceni kamara fellépésére a debreceni rendőrfőkapitányság megszüntette a lábbelikészítő és szabóipari üzemét s ezután a kisiparosokkal dolgoztatott. Hajdúszoboszló és Nyíregyháza város egy-egy üzemének tevékenységét a miniszter korlátozta. A kamara 1930. március 6-i közgyűlése ezeket az eredményeket helyesléssel tudomásul vette.15 A kamarához tartozó iparosok és kereskedők állandóan követelték Debrecen város közüzemeinek megszüntetését. A város 1929-ben elhatározta néhány kisebb üzem megszüntetését s egyes tevékenységek korlátozását. A kereskedelmi miniszter a kamara véleményét kérte a határozatról. Az 1931. január 29-i közgyűlési határozatban kimondták, hogy az ipar és kereskedelem jogos érdekei szempontjából a város közüzemeinek visszafejlesztését, sőt mindazon közüzemek megszüntetését szükségesnek tartották, amelyek fenntartását fontos közérdek nem indokolta. Felhívták az elnökséget, hogy a közüzemek kérdését tartsa napirenden és a városi közgyűlési határozatban nem említett közüzemek megszüntetését is sürgesse.16 Az új iparfejlesztési törvény — 1931. XV. te. — alapján a kereskedelemügyi miniszter felhívta a kamarát, hogy jelentse be a közérdekből indokolatlan közüzemeket, hogy ennek alapján felülvizsgálja azokat a minisztérium. A kamarai elnökség javasolta, hogy a közgyűlés bízza meg őket az üzemi jegyzék összeállításával, s azzal, hogy az üzemek megszüntetését kérjék a minisztertől. Az 1931. július 14-i közgyűlés a javaslatot elfogadta.17 Az 1932. május 24-i közgyűlésen arról számoltak be, hogy a közüzemek felülvizsgálata folyamatban volt. Majd 1932 decemberében befejezték a vizsgálatot, s a kereskedelemügyi minisztérium jelentést terjesztett az országgyűlés elé. A kamara 1933. december 21-i közgyűlésének a határozata megállapította, hogy a jelentést csak az első komoly lépésnek tekintheti és azt kívánta, hogy azt további intézkedések kövessék, amelyek a közüzemek kérdését véglegesen elintézik.18 A szövetkezetek elleni küzdelem A kamara harcot folytatott a szövetkezetek ellen is, melyek az egyéni magánkereskedelemnek versenyt jelentettek. A kamarák már korábban javasolták, hogy a szövetkezetek állami támogatását szüntessék meg. Meglepetésre a kormány 1931 elején a textilkereskedők és a fűszerkereskedők árubeszerző szövetkezeteit állami támogatásban részesítette. A kamarai elnökség szerint helytelen a szövetkezetek egy15 DKI. Közgyűlési jlcv. 37/1930. sz. 16 DKI. Közgyűlési jkv. 33/1931. sz. 17 Uo. 85/1931. sz. 18 Uo. 15—16/1932. sz., 108/1933. sz. 129
