A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933
a hozzájárulási összeg felemelését és az akciónak a községekre való kiterjesztését. A kamara ezt a választ tudomásul vette.8 Ugyancsak az 1933. december 21-i kamarai közgyűlésen jelentették be, hogy az 1929-ben megindított kiskereskedői hitelakció visszafizetési határidejét 1933. december 31-ről meghosszabbították. A határidő módosítását a kamara érdekeltségébe tartozó kiskereskedők többször kérték. A kérést részben teljesítették, mert a meghosz- szabbítás nem a teljes hitelkeretre, hanem csak a még fennálló kölcsönökre vonatkozott. E hiteleket újabb három évre meghosszabbították.9 Közszállítások és közmunkák A gazdasági válság idején a munkanélküliség az egyik súlyos problémát jelentette. A közszállítások és közmunkák biztosítását a helyi vállalkozók részére a debreceni kamara egyik legfontosabb feladatának tekintette. A debreceni kamara a kereskedelemügyi miniszterhez 1929. szeptember 30-án írt felterjesztésében kifejtette, hogy a kereskedelemnek és iparnak arra volt szüksége, hogy lélegzethez jusson, s fokozott jelentősége volt az állami támogatásnak. A tiszántúli vármegyékben nagy téli és tavaszi fagykár keletkezett, a mezőgazdasági lakosság nem vásárolt semmit, s emiatt az iparosok és kereskedők helyzete még súlyosabbá vált. A kamara azt kérte, hogy a tiszántúli kézműiparosság speciális közszállításokhoz juthasson, a hadsereg és más egyenruhát viselő közalkalmazottak részére raktárra szállítana lábbelit, ruhát és egyéb cikkeket. A miniszter a kamara felterjesztésére közölte, hogy a többi minisztert átiratban felkérte, hogy a közszállítások kiadásánál elsősorban a fagykár sújtotta tiszántúli vármegyék iparosait vegyék figyelembe. Az említett cikkek szállítására képes iparosok és iparoscsoportok címének bejelentését rendelte el 1929. november 13-án. Ezután november 26-án a kamara az ipartestületek elnökségét hívta fel a szállításokra alkalmas iparosok és iparoscsoportok vezetőinek a kamarának való bejelentésére.10 A Magyar Városok Országos Kongresszusa az állami közmunkák megindítását kérelmezte, illetve a városi ínségmunkára és a megkezdett városi közmunkák befejezéséhez kölcsönt kértek. A kongresszus felterjesztéséhez a kamara támogatását is kérte. A kamara 1930. március 6-i közgyűlésén tárgyalta ezt a kérdést. Az előterjesztésben rámutattak arra, hogy a munkanélküliség ijesztő méretekre növekedett, a városok állami támogatás nélkül alig tudtak már munkaalkalmat teremteni. Az elnökség szerint munkalehetőséget mindenáron teremteni kell, mert a súlyos gazdasági helyzet veszélyeztetheti a gazdasági konszolidációt is. Ezen okok miatt a kamara teljesen egyetértett az akcióval és abba intenzíven be akart kapcsolódni. Az elnökség javasolta, hogy a városok felterjesztését a kamara támogassa. A közgyűlés a javaslatot elfogadta és az elnökséget felhívta, hogy a siker érdekében működjön közre.11 A kamara ügyvezető titkára 1930. január 2-án a debreceni testnevelési felügyelőhöz írott levelében sérelmezte, hogy a leventék számára cipőt vásároltak a rendelkezésekkel ellentétes módon, mert nem hirdették meg pályázaton. Az iparosok 12 P-ért szállították volna a cipőket, de az ajánlatot nem fogadták el, mert nem bíztak a helyi iparban, s a cipőket a Benyáts cég szállította állítólag Budapestről 16 P-ért. A felügyelő közölte, hogy áruszállításra nem szólítottak fel senkit, csak a szegény leventék 8 DKI. közgyűlési jkv. 99/1933. sz. 9 Uo. 120/1933. sz., HBML. IX. 201/b. I. 36/1933. sz. 10 HBML. IX. 201/b. I. 10/1930. sz. 11 DKI. közgyűlési jkv. 47/1930. sz. 127
