A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 14. 1987 (Debrecen, 1987)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a nagy gazdasági válság időszakában 1929-1933

mert helyben jobban ismerik a körülményeket. Az elnökség javasolta, hogy a kamara kérje a hitelek feltételeinek enyhítését és a folyósítás decentralizálását. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta.6

A kereskedelemügyi miniszter a kamara 1932. évi felterjesztésére (mely hiányzik) közölte, hogy a kisipari hitel céljára nagyobb összegeket nem biztosíthat. A hitelek decentralizációja nem valósítható meg, mert az IOKSZ kiutalása nélkül a bankok nem adtak kölcsönöket. A hitelezés nehézségeinek a megszüntetésére az IOKSZ-ot felhívta 1932. november 17-én.7

1933 nyarán ismét felvetődött egy újabb hitelakció terve, amelynek az lett volna a célja, hogy a termelő kisegzisztenciák számára kisebb, legfeljebb 200 P-ig terjedő hitelt biztosítson. Ezekkel a csekély hitelekkel a kisiparosok és kiskereskedők részére munkavállalás megszerzését akarták lehetővé tenni. Az igen nehéz gazdasági helyzetet mutatta, hogy már az ilyen apró segélyektől is a gazdasági tevékenység folytatását remélték. A kamara széles körben mozgalmat indított az akcióhoz szükséges hitelalap létrehozására. Az önkormányzatok, a városok a súlyos gazdasági viszonyok miatt nem vállalták, hogy hozzájárulnak a hitelalaphoz. A mozgalmat a minisztertanács mentette meg, amidőn engedélyezte, hogy az egyes városok bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosainak és kiskereskedőinek a támogatására, munkaszerzés végett, hitelakciót indítsanak meg. Az akciót úgy szervezte meg a kormány, hogy minden város részére külön hitelalapot létesített, amely az állami hozzájárulásból és a város befizetéséből állott. Az állami hozzájárulásra a kereskedelemügyi miniszter 120 000 P-t biztosított, amelyből a debreceni kamara területére 14 950 P jutott. Debrecen 5350, Hajdúböszörmény 1000, Hajdúnánás 650, Hajdúszoboszló 500 P-t kapott, de a kerület többi városának is csekély keretet adott a miniszter. Az állam által rendelkezésre bocsátott összegeket csak azok a városok vehették igénybe, amelyek a hitelalaphoz hozzájárultak, de csak a befizetésüknek megfelelő mértékben. A kamara sérelmesnek találta azt, hogy a községek kisiparosait és kiskereskedőit a kölcsönak- cióba nem vonták be, s a kereskedelemügyi minisztert a hitelakciónak a községekre való kiterjesztésére kérte. A felterjesztés eredményeként a 15 ezer lakosnál nagyobb községekre is kiterjesztették az akciót. A hitelkeretből 2/3-ad részt a kisiparosok, V3-ot a kiskereskedők kaphattak. Egy személy részére 200 P-ig terjedhetett a hitel, 6,5%-os kamattal. A kamara mellett szervezett intézőbizottság határozata alapján, a kamara által az érdekelt városokkal egyetértve megbízott pénzintézetek folyósították a kölcsönöket.

Debrecenben és Hajdúböszörményben mind az állami, mind a városi hozzájárulást befizették, s az igénylések bejelentése folyamatban volt. Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott a kölcsönök iránt, százával érkeztek a kérelmek, s az igényekkel szemben a rendelkezésre álló hitelösszegek igen kevésnek bizonyultak. Azok a városok, amelyek a hitelakcióban való részvételt elhatározták, az állami hitelkeret felemelését kérték, hogy a városok is nagyobb összegekkel járulhassanak hozzá a hitelalaphoz. Tóth Bálint mátészalkai kamarai tag az 1933. december 21-i közgyűlésen a vidéki iparosság elképzelhetetlen nyomoráról szólalt fel, s kérte a kamarát, hogy tegyen intézkedéseket az iparosok megsegítése érdekében. Azt is kérte, hogy a községi iparosságra is terjesszék ki a hitelakciót. A kamara alelnöke rámutatott arra, hogy a kamara ismeri a vidéki kisiparosság nyomorúságát — értve itt a községi iparosokat —, de éppen így volt ez a városokban is. A kamara a hitelakció megindulásakor már kérte

6 Uo. 18/1930. sz. (nov. 6.), HBML. IX. 201/b. I. 327/1932. sz.

7 HBML IX. 201/b. I. 327/193 2. sz.

126