A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Debrecen ipara és kereskedelme a XVIII. század elejéig. Közli: Radics Kálmán

finomabb ipari műveket és keleti árúkat hoztak be. Mert a törököt éppen úgy elfogadták üzleti félnek, mint a szászt, svábot, lengyelt és morvát.

Leginkább szarvasmarhával, lóval, sóval, nyers bőrökkel és fémekkel (ezüsttel, rézzel) űztek kiviteli kereskedést. Árúikat Buda és Bécs között gyakran hajókon szállították. Jól értették az akkor veszedelmes kalandokkal járó kereskedésnek „s az utak megbálasztásának minden csínját-bínját”.

Megérdemlik, hogy a XVI. század leghíresebb debreczeni kereskedőit megnevezzem.

Vass Antalról Desewffy János azt írja 1557-ben, hogy saját költségén 200 magyar gyalogost tart s üzletében Kendy Ferencz 6000 arannyal részes. Szép Péter, Tamás deák és Mező Mihály kalmárainktól egyszerre háromezer tallér értékű portékát foglalt le, magukat pedig tömlöczbe vettette a gyulai bég, mert Ahmed agának nem tudták hamarosan megfizetni a tőle vásárolt czikkek árát. Veres Máté 1569-ben 125 mázsa réz árával, 100 000 török akcséval, Fehér Péter pedig 30 000 akcse készpénzzel tartozott Makón elhalt Hüszein török kereskedőnek. A magyaróvári kapitány 1548-ban jószágaival együtt elfogatta nemes Ságvári Benedek debreczeni nagy- tőzsért, mert állítólag tilos úton hajtotta falkáit Bécs felé. Ságváry uram, kiderülvén ártatlansága, a kamara rendeletére szabadult ki fogságából. 1598—1599-ben Kun Benedek, Vitalis Menyhért, Nagy Boldizsár, Török János, Balogh Péter, Szőcs Benedek, Puskás János, Nagy Balázs, és Balogh János debreczeni tőzsérek hajtottak át a harminczadon a bécsi piaczra nagyobb számú szarvasmarhát.

Enyingi Török János 1555-ben Nádasdy Tamásnak panaszolja, hogy a korponaiak Vácz mellett megtámadták a Bécsből jövő debreczeni kereskedőket, egyet közülök lelőttek s másfélezer forint kárt okoztak nékik. Nagyságos Török úr törvényt kér a támadók ellen; különben maga megy fel a királyhoz ő felségéhez.

Voltak nagy lókereskedőink is. — Cséffy László és Nagy László 1558-ban 120 cső- dört adtak el Lengyelországba, 65 csődört valami oroszoknak és 40 lovat Tury Vitálisnak. Ismét 1559-ben ugyanezek Tury Vitálisnak „kettő héán kétszáz csődört” Hysek János 1559. és 1560-ban Debreczenben és Homonnán oroszoknak és másoknak 264 csődört adott el. Bak János debreczeni polgár 1558-ban 100, Dobra Gáspár és Szíjgyártó János Varannói Miklós deáknak 175, Komoróczy Jánosnak 100, és 1559-ben Csiga Benedeknek 622 csődört adtak el.

Ilyen debreczeni lókereskedők voltak még akkor Vörös Mihály, Züch Gergely, Farkas János, Faragó Boldizsár, Kovács Benedek, Balázs deák, aki 1557-ben Foris Imre debreczeni polgárnak és orosz papoknak 214 csődört adott el; ennek a Balázs deáknak társa a már említett Fejér Péter, aki 1560-ban 148 csődört adott el. Sőt nagy és kis bőrkereskedők is kiteltek az élelmes debreczeniekből. Elég egy példa. Nemes Törösdy Mihály uram ezrével szedte össze a nyersbőrt.

1587-ben Tóthfalusi István, Kovács Márton és Tánczos Gáspár Dunán kereskedő debreczeniek Pálífy Miklós előtt a komáromi és bodoki vámosok ellen amiatt pana- szolkodtak, hogy egy hajótól 10, más hajótól 6 forintot, ezen kívül négy gyertyatartót, 20 hüvely kést, 4 úrnak való poharat és 6 narancsot zsaroltak rajtuk.

De valamennyit felülmúlta nemes Tar István uram, aki a kuruczkirály, gróf Thököly Imre szépapjának, Tököly Sebestyén nagyszombati kereskedőnek, a bécsi udvar egyik akkori bankárának ügynöke, üzlettársa, maga is gazdag kereskedő volt. Azután Duskás István debreczeni főbíró, csegei földesúr, aki a külföldi levéltárakban mint kiváló marhatenyésztő és marhakereskedő szerepel, „korának egyik legderekabb embere, kinek a török előtt nagyobb tekintélye volt, mint valamennyi német generálisnak”. Debreczen legnagyobb kereskedője azonban a XVI. század közepén Szabó Máté volt, akinek a belgrádi és Budai török kereskedők 50 000 forintig hiteleztek.

180