A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében
elfogadott volt az a nézet, hogy a magyar városok] kialakulása és létrejötte ezeknek a betelepülő idegeneknek tulajdonítható.3 A XIV. század első felében a korai királyi városok mellett részben királyi, részben földesúri birtokokon az egységesülő jobbágyság településeinek tömegéből részben nagyságuk, részben jogállásuk, de még inkább a környék gazdasági életében vitt funkciójuk révén feltűnnek egyes olyan települések, amelyek még névben is különböznek a különféle szabadalomlevéllel bíró civitásoknak nevezett helyektől. Ezeket a településeket a korabeli és későbbi okleveles gyakorlat oppidumoknak, magyarul mezővárosoknak nevezte. Kialakulásuk és létrejöttük körülményeit Molnár Erik tisztázta és véleményét a mezővárosok XIV—XV. századi történetével foglalkozó irodalom is elfogadta. Szerinte a mezővárosok, elsődlegesen mint vásárközpontok, nem alapítás révén jöttek létre, keletkezésük összefügg azzal a folyamattal, amely a paraszti önellátást felbomlasztotta. A mezőgazdasági termelést folytató parasztság elsőrendű szükségletei kielégítésére megkezdődött a kézműipar kialakulása, azaz a termelés specializálódása és e specializálódási termékek árucseréje egyes helyekre koncentrálódott.4 A XIV. században már a magyar lakosságú területen is nagyszámban megjelenő mezővárosokat a kézműiparosok jelenléte jellemzi és az árucsere zavartalan lebonyolítására mindenütt gyakorlatban van a vásárszabadság elve, amely szerint az ilyen vásárközpontokba árukat vivők ellen nem lehet represszáliákat alkalmazni, azaz áruikat, más, azonos helyen lakótársaik tartozása fejében lefoglalni.5 A vásártartás korábban a király monopóliumát jelentette. Az uralkodó ezt a jogot különleges kegyképpen adományozta egyes földesuraknak, vagy a királyi birtokon alakulóban levő árucsere központoknak. Ez a vásártartási jog azonban, nem megindítója, hanem betetőzése volt a korábban megindult fejlődésnek.6 Jogi helyzetüket tekintve a XIV. századi mezővárosok közvetlen királyi uralom alatt vagy földesúri hatalom alatt állottak, kialakulások és további fejlődésük részben földrajzi tényezőktől (út, rév), határvidéki helyzet, vagy kiváltságtól (vámszedés joga) vagy pedig a mezőgazdasági termelés specializálódásától (szőlőművelés) függött. Ez áll a földesurak birtokain keletkezett mezővárosokra is, azzal a különbséggel, hogy a földesurak a királytól kapott regále jogok egy részét (vásártartás, mészárszék, bormérés, malomtartás) vagy egészét is ráruházták a mezőváros lakóira. A királyi tulajdonban levő mezővárosok ebben a tekintetben kedvezőbb helyzetben voltak, de a XIV. század végén sok jel mutatja, hogy maguk a földesurak is igyekeztek az ilyen helyek fejlődését előmozdítani.7 A mezővárosok lakóinak létalapját továbbra is a mezőgazdasági termelés jelentette, ami a népesség gyarapodásával párhuzamosan a határ szüntelen bővítésére kényszerítette őket. Az iparűző kézművesek céhszerű tömörülését csupán a század második felétől és az élénkebb külkereskedelmet folytató királyi mezővárosokban tudjuk igazolni.8 Akár királyi, akár földesúri hatalom alatt állottak a mezővárosok, a jobbágyfalvak tömegétől az különböztette meg őket, hogy bizonyos mértékben függetlenek voltak 3 Schünemam, Konrad: Die Entstenung des Städtewesens in Südosteuropa. Breslau—Oppeln, é. n. (1929). Nézetével annak idejében Mályusz Elemér és Szabó István erőteljesen vitába szállott és azt meg is cáfolták. 4 Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig. Bp. 1949.142. s köv. old. 5 Mályusz Elemér: Mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században. (Szerk.: Székely György) Bp. 1953. 125. old. 6 Uo. 132—133. old. 7 Uo. 154., 173., 175. old. 8 Uo. 134—135., 138—139. old 8
