A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Debrecen város népoktatásához (1900-1918)
6—11 éves korú tankötelesek, akik középfokú iskolába iratkoztak: Ref. Főgimnázium 203 Ref. Felső leányiskola 161 róm. kát. főgimnázium 199 áll. főreálgimn. 98 Svetits Intézet 253 Kereskedő polgári 145 Székely Sándor magánpolgári 77 Izr. polgári leányiskola 83 kisegítő iskola 44 31 siketnéma iskola 23 25 789 553 A tankötelesek (6—11 évesek) együttes száma: 10 296, azaz a város lakosainak 10%-a. Korántsem mutat ilyen kedvező képet a 12—14 éves ismétlőiskolások statisztikája. Ezek a népesség 5%-át alkotják, de a beiratkozottak száma csak 2709 (1604 fiú, 1105 leány). A háborús esztendőkre tekintettel ez is jelentős számnak tekinthető, hiszen a 3930/1914. sz. VKM rendelet az ismétlő iskolásokat az iskola látogatásának kötelezettsége alól felmentette, mert a családfő távollétében a nagyobb gyerekek munkavállalásra kényszerültek, vagy a háztartásban és mezőgazdaságban kellett a segítő' kéz. Hasonló kedvezményt kaptak szept. 1.—nov. 15., ápr. 15.—jún. 15. közötti időben indokolt esetben a III—VI. osztályos növendékek is. Korhűen állapítja meg a Debreceni Protestáns Lap egyik cikke, hogy a szegényebb sorsú ember fiát, leányát nem lehet otthon találni, mert az már „virágcsináló” vagy kefegyáros, vagy kifutó, esetleg gyermek mellett, aprójószág körül teljesít szolgálatot más háznál szolgálati kenyéren. Általában megállapítható, hogy a nagymértékű hiányzáshoz a szegénység, a szülők szociális helyzete nagymértékben hozzájárult. Csánky Viktor tanfelügyelő már 1904- ben megállapította, hogy a tankötelezettség végrehajtásának egyik nagy akadálya, hogy „szegény szülők tanuló gyermekeiket a kellő déli eleséggel, ruházattal el nem láthatják.” Javasolta a Közigazgatási Bizottságnak, hogy társadalmi adakozással próbáljanak megoldást találni a rászoruló szegény gyermekek déli étkeztetésére és ruházattal való ellátásukra. A Városi Tanács 1906-ban a szegényalap terhére 420 K. fedezetet biztosított a szegény gyermekek felruházására. A segélyben részesült fiúkat kabáttal, nadrággal és csizmával, a leányokat pedig meleg ruhával, téli kendővel, csizmával látták el. Mindez természetesen a gondokat nem oldhatta meg, hiszen a jótétemény csak néhány családot érintett. Az izraelita hitközség viszont élenjárt, mert hívei áldozatkészségéből a rászoruló szegény gyermekeket 3 tál ételből álló ebéddel látta el naponta, s évenként 70—80 gyermek téli ruházatáról és könyvekkel való ellátásáról gondoskodott.9 Szociális szempontból óriási jelentősége volt az 1908. évi XLVI. tc.-nek, mely kimondta a népiskolai oktatás ingyenességét s eltörölte a tandíj mellett a 30 filléres tanítói nyugdíjjárulék beszedését is. Mindössze az 50 filléres beíratási díjat hagyta meg azzal a feltétellel, hogy ennek bevételét az ifjúsági és tanítói könyvtár fejlesztésére fordítsák az iskolák. A bevétel csökkenéséért az állam biztosított kárpótlást az iskola9 Debreceni Közlöny 1917. aug. 22; 316—323: old: s DPL 1917. 37. évf. 107. old. 81
