A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: A református kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálata
Ehhez hasonlóan átfogó tanulmányi rendszerek a XIX. század első felében más kollégiumokban is születtek. Közülük a sárospataki és a nagyenyedi tantervek hasonlíthatók a debreceni Ratióhoz. Sárospatakon 1810-ben a Tiszáninneni Egyházkerület miskolci választmányán a „deputatio litteraria” javaslatára —- ahogyan Szilágyi István írja? „.. .oly gyönyörű alkotmányt tudtak felállítani, s oly mélyen gondolt elvek szerint a gimnáziumi oktatásnak, melynél különbet nem hiszem, hogy a külföld is mutathatna fel, s mely a mai nap is, ha nem mintául, de indulópontul bizonnyal elfogadható.”44 Szilágyi ezt 1861-ben írta a pataki tantervről, s ha túlértékeli is azt, kétségkívül itt sikerült egyensúlyban tartani a humanisztikus képzés és a reáloktatás arányait, anélkül, hogy akár a nemzeti tudományok, akár a természeti stúdiumok csorbát szenvedtek volna; pedig a deákos műveltség hívei, Lónyai Gáborék meghívták Budai Ézsaiást is a választmány ülésére, hogy klasszika-filológusi tekintélyét vesse latba az antik ismeretek érdekében. Vay József és hívei azonban sikeresen meg- védték a műveltséganyag tanulmányi egyensúlyának elvét, s így hosszú időn át a sárospataki kollégium képviselte az ideális tantervi koncepciót; Debrecennel és Pápával szemben is. Talán még a nagyenyedi kollégium 1820-ban bevezetett „Norma discendi.. ,”-jé- nek nagy volumenű, minden lényeges műveltségtartalomra kiterjedő tantervi koncepciója hasonlítható a debreceni rendszerhez. Itt azonban Erdély akkori politikai státusa nyomja rá a bélyegét erre a koncepcióra, hiszen a Gubernium még közvetlenebbül gyakorolja a bécsi udvar oktatáspolitikai célkitűzéseit a fejedelemség kollégiumaiban (Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely, Zilah stb.), mint a helytartó- tanács a magyarországi egyházkerületekben. Annyiban mégis alkalmazható ebben az esetben a komparatív kutatásmód, hogy a Norma discendi is bevezeti Enyeden az enciklopédisták osztályát — a debrecenihez hasonlóan — két évfolyammal. Hegedűs Sámuel, Kovács József és Köteles Sámuel a korabeli erdélyi iskolakultúra három kiemelkedő professzora, a tanterv készítői alapelvül szögezik le: „A tárgyak kiszabásában az ifjak korát és elmebeli tehetségeit a többség szerint vévén, systhemánkat sem a tündöklő talentumokra nem fundáltuk, sem a gyengébb és lassú elméjűekre le nem bocsátottuk... az ítéloi tehetségnek gyakorlására is módot nyitottunk, és mindenkire nézve, akiben a természet egyik vagy másik tehetségét kedvezőbben ajándékozta, szabad mezőt hagytunk.”45 Ennek a körültekintő pedagógiai felfogásnak viszont ellentmond, hogy a szerzők a reformkor küszöbén „... a deákot tették a tanítás fő tárgyává”.46 Túllépve itt a debreceni Ratio Institutionis antikvitásán is. A tankönyvirodalom tekintetében azonban Budai Ézsaiásék jártak el a legkorszerűbb módon. A klasszikusok előírása mellett — tagozatról tagozatra — kötelezővé tették az egyetemes és hazai kompendiumok, tudományos művek legújabb kiadásait, valamint a debreceni szerzők műveit. Budai mint a göttingai egyetem volt hallgatója jól ismerte az európai tankönyvirodalmat mind a humán, mind pedig a reáltudományok terén. így például a grammatikai osztályok számára előírja Christophori Cellarii: „Grammatica Latina” című kompendiumát és „Vocabularum Maius” (Debrecen, 1798) című művét; a humanista osztályokban a „Heidelbergi Káté”-t (Debrecen, 1800), és a „Ciceronis de Oratore Dialogi” című kompendiumot; az enciklopédisták kurzusában Johannes Feid Weidler: Institutiones Matheseos (Lipcse, 1784). A magyar tankönyvek közül a legújabb magyar ÁBÉCÉ-t, Losonczi István: Hármas Kis Tükrét, Maróthi: Arithmeticá-ját és Sárvári Pál: Rajzolás mesterségé-t az elemi tagoza44 Szilágyi István: A gimnáziumi oktatásügy története. Sárospatak. 1861. 38—39. old. 45 Norma discendi in Collegio scholarium Alba I. — Enyediensi. Claudiopoli. 1820. 1. old. 46 Uo. 44
