A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Tóth Béla: Az 1704. évi kollégiumi törvények

a patrónusokat, lelkészeket, tanárokat a diákság külső támadásai ellen is. A tumultusok megelőzése érdekében minden fegyvert le kell adni a Kollégiumban, ahol azt kijelölt helyen megőrzik. Ha valakinek útra vagy más alkalomból szüksége van rá, kérje el a hivatalos őrzőtől (a conservatore publico — ezen világi s nem kollégiumi szervet kell érteni), de azután újból szolgáltassa vissza. Tartózkodni kell a lerészege- déstől, borivástól. Tilos lármát csapni, zajongani, a polgárokat zavarni. A fegyver- viselés, verekedés már főbenjáró bűnnek (capitale flagitium) számít. Ezek elkövetőit ki kell zárni s a városi hatóságoknak átadni (III/IX.). Tilos a patrónusok, lelkészek, tanárok ellen lázadást szítani, reájuk gyalázkodó szavakat mondani, róluk gúnyverseket írni. Ezek a szakaszok nagyrészt ott szerepelnek már az 1657-i törvényekben, de itt szigorúbb formában jelennek meg: „caeditor, eicitor”. Csupán a XII. art. végén mutatkozik némi enyhítés, mely szerint a kisebb vétségeknél a büntetést arányosan mérsékelni kell.

A törvény előírja a rektorok, azaz a felsőfokú tanítók (rectores seu supremi docentes) kötelességeit és jogait is.18 Kötelességük a tanítás mellett a belső igazgatás (Leges sp. I/VIII., IX.). Jogaikat jelentősen leszűkíti, pl. a felvétel dolgában, valamint új törvények, rendelkezések kiadásában. A diákok viszont csak az ő engedélyükkel mehetnek rektoriákra (Leg. spec. I/VIII.), s az idevonatkozó szakasz az egyes egyházaknak is megtiltja az engedéllyel nem rendelkező tanítók fogadását. Ugyancsak ők osztják szét a tanítványokat a préceptorok között. Nyilván ezek is régebbi visszaéléseket igyekeznek megakadályozni.

Ugyancsak szigorúbb s körültekintőbb törvények írják elő a szenior, a kontraskri- ba, cantorok, collegák megválasztását, e tisztségekre alkalmas személyek kiválasztását. A szeniort, kontraskribát eddig az ifjúság választotta, s valamelyik rektor erősítette meg hivatalában. Most ehhez valamennyi rektor hozzájárulása szükséges. Ugyanez a helyzet a „cantorok” és „collegák” (az alsóbb osztályok tanítói) esetében is.

A tanulók viselkedésére vonatkozó törvények is (De moribus studiorum) olykor annyira részletezők, konkrétak, hogy szinte nyomon lehet követni belőlük a korábbi vétségeket, kihágásokat. Ilyenek pl. az istentiszteleteken, temetéseken való viselkedést előíró rendkívül aprólékos szabályok (Leg. sp. II/VIL). Ezek ugyan ott szerepeltek már az 1657. évi törvény 1659. évi kiegészítésében,19 de itt sokkal szigorúbb, részletezőbb formában jelennek meg.

Megszigorítja a törvény a tanulók cenzusát is. A tanulni nem akaró vagy nem képes diákokat el kell távolítani az iskolából, még pedig mint mondja, a tanítóvá leendők színvonala érdekében: a tanulásra „alkalmatlanokat s a rájuk bízandó iskolák irányítására nem képeseket el kell küldeni” (I/XIL).

Az idők változásával felmerülő új jelenségek is helyet kapnak az új törvények sorában. Tilos pl. az épületben a dohányzás (dohanizzare) még pedig a tűzveszély elkerülése végett (III/XXIL). Ehhez kapcsolódik rögtön, hogy az ifjúság vegyen részt a városban keletkező tüzek eloltásában, mégpedig „iuxta antiquam praxim”, vagyis a régi gyakorlat szerint (III/XXIII.). Tehát a diákok már korábban is végezték ezt a fontos teendőt. A III/XXVII. pont óvja á diákokat a kártyák festésétől, melyet a készítők, mint kiderült, többnyire pénzkeresés céljából végeztek társaik vagy esetleg városbeliek számára, esetleg adománygyűjtés végett.20

18 Hivatalosan tehát még mindig a „rector” elnevezés járja, csak udvariasságból szóllítják őket professoroknak.

19 Békefi R., i. m. 114. old.

20 Érdekes, hogy a festegetés ez időben mennyire lábra kapott a kollégiumban. Mutatja pl. a neutra- listák naplója, melyben szinte minden év díszes festett címlappal kezdődik. De érdekes e szempontból a szenior által 1708-tól vezetett halotti anyakönyv előzéklapja s első lapja is.

30