A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Tóth Béla: Az 1704. évi kollégiumi törvények

Mindezek mellett sok törvény szó szerint került át az előbbibó'l, mint az Békefi Rémig kiadványából s annak bevezetéséből megállapítható. Nem ismétli pl. az 1704-es törvény a kisebb tisztségviselőkre (oeconomus, explorator, lotor, vigil, a collatiók vezetői) vonatkozó szakaszokat, vagyis azok változatlanul érvényben maradnak, mint pl. a tanulók elbírálásánál láttuk (I/XIL). Szigorúbb a latin beszéd előírása, a disputációk lefolytatásának rendje (II/XIII.): a bőbeszédű előadót pl. a rektor félbeszakíthatja, s a ha az nem hallgatna rá, tiszteletlenségéért 50 dénárral kell büntetni.

Több esetben jelentős eltérést mutat az új törvény a régihez képest szóhasználat tekintetében is, ami egyrészt a város, másrészt a kollégium megváltozott viszonyaiból következett. Az előző törvény „oppidani” szava helyett itt mindenütt „civitatenses”-t olvashatunk, ami a szabad királyi városi rangból következik; a „scholae cívis” helyett pedig a „studiosi” jelenik meg a diákönkormányzat megszűnésének jeleként (pl. Leg. spec. III/IX.), s a tanulókat sem „in communitatem” veszik fel, ami a coetust jelentené, csupán „in gremium et societatem scholae”, vagyis az iskola kebelébe és társaságába (Leg. sp. H/П.).

Kitűnik az új törvények szigorúsága a nyelvtani formák alkalmazásában is. Ahol pl. az 1657-es törvény egyszerű felszólító vagy éppen kijelentő módot alkalmazott, itt a latin nyelv „szigorú parancs” elnevezésű igealakjaival találkozunk. (Mintha a törvényeket nemcsak az aggódás, a rend megbontóitól való félelem diktálta volna, de némi bosszúvágy is: „kellett ez nektek ?”.)

A kollégium története a 18. század folyamán (1792-ig) e törvények által megszabott mederben folyt, csupán néhány, a felmerülő szükségletek megkívánta kiegészítéssel bővítve, pl. a különböző kisebb tisztségviselők (calefactor, janitor) a curator mendicantium, neutralistarum kötelességei, a bibliothecára, a publicusokra vonatkozó törvények, a ruházattal kapcsolatos rendelkezések, s a kollégiumban szükségessé vált alkalmazottak (főző-, sütőasszonyok) eskümintái stb.21

*

Az ifjúság a már korábbi időkben is kipróbált secessióval (kivonulás) fogadta az új törvények kihirdetését. Mint a városi jegyzőkönyvnek augusztus 24-i bejegyzésében (25. k. 822.1.) olvassuk: „A Scholabeli Deákság az elmúlt pénteken---------bennük 105 elment Böszörmény felé, már némellyek jőnek vissza kérvén gratiat és bé fogadtatást, deputáltatnak ezért a Camarák Perillusztraciójára Curator Egyházfi item Ajtai András Király Mihály Uramék, maga penig véghez vigyék”.22

E rendelkezés végrehajtásáról nem olvashatunk a jegyzőkönyvekben, de a tanács állhatatossága meghozta gyümölcsét: az ifjúság lecsendesedett, s a tanítás folytatódott. A helyzetet szemléletesen mutatja az a levél, melyet egy Hadházi István nevű diák intézett a városi tanácshoz visszafogadása érdekében: „Illustres ac G[ene]rosi D[omi]ni Patroni a Celeberrimi Patres et Fautares W[e]ne[ran-]dissimi! Jól emlékezhetik k[egye]lm[e]tek az mostani emlékezetes Iffiuságnak fel háborodásárúl és e’miatt sokaknak k[egye]lm[et]ek Atyai gondviselése és gratiája alól való kimaradásárul: mellyek közül enis magamat egyiknek, és nem vétek nélkül valónak alitom lenni; de mivel ke[gye]![me]tek Atyai volta sokaknak szakadását idegen szemmel nem nézhette; hanem ugyan azon Atyai Favorában és gondviselésében] sokan recipiáltattanak: Melly szerint én is alázatosan reménkedem klmetek mint bizodalmas Patronus

21 Békefi R.: i. m. 134—149. old.

22 HBmL IV. A. 1011/a. 25. k. 822. old.

31