A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke

váltság, gyermektartás kötelezettsége, a bűnös házának lehúzása, lerombolása, a con- cívisségtől ideiglenes vagy végleges megfosztás, a céhből kizárás, a mesterségtől eltiltás, az elcsábított nő elvételének kötelezettsége. Ezenkívül megtalálható a pénzbírság, kártérítés, az okozott sérülések gyógyítási költségeinek megfizetése, a megölt emberért, ha ebbe családja megnyugodott vérdíj fizetése, akasztófa alatti megveretés, hites embereknek a hivatalból való elcsapása, kötelező fogadalomtétel, melynek meg nem tartását főbenjáró ítélet követte, végül admonitio, intés, rábeszélés, eklézsia követés, a bíróság előtt megkövetés nyilvánosan, katonaságba adás és még sok más, melynek felsorolása csak tovább szélesítené a büntetések körét.

A perdó, vagyis hóhér kezébe adás egyenlő volt az egyszeri vagy többszöri tortúrázással, amelynek alapján a vallomás a bűneset ténye megerősödött, megbizonyosodott, vagy az álhatatosan tagadót, mint akire vétkeit nem lehetett rábizonyítani, felmentették. Akit pedig a városból számkivetésre ítéltek, kitiltottak, a következő esküt tette :36

„Én Eczetes Mihály esküszöm az élő Istenre, a tellyes Sz. Háromságra, hogy én sokrendbeli tetemes gonosz cselekedeteimért a’ T.N. Tanácsiul örökre való számkivetésre sententiáztatván, soha többé a’ N. Városba vagy a N. Város határára nem jövök, a’ N. Város Lakosain főképpen pedig Bírák Uraimékon sem magam sem más által akar melly úton módon is bosszút nem állok, őket személlyekben vagy külső belső jószágokban meg nem károsítom. Isten engem úgy segéllyen.” Amennyiben esküjét megszegte, a legsúlyosabb büntetések valamelyikére számíthatott.

Összegezve a tanulságokat nyugodtan megállapítható, hogy a Fekete Könyv Debrecen városának még eddig kevéssé hasznosított helytörténeti forrása, amely néprajzi vonatkozásban is sok olyan korai adatot tartalmaz, amely kontinuitásban, a recens néprajzi anyagban ugyan ritkábban, de szórványosan ma is előfordul.

Azt is joggal állapíthatjuk meg, hogy az alkalmazott büntetések nagyon kemények, elrettentőbbek, mint korunk büntetésformái. Társadalmi nyilvánosságuk jóval nagyobb, s megdöbbentőbb. Hatása némely esetben elrettentőbb. Bár mégsem volt minden szigorúsága ellenére annyira elrettentő, hogy megakadályozza azokat, akik roppant szegény életmódjuk sok esetben a nélkülözések miatt estek bűnbe, vagy a véletlen, a sajátos helyzet következtében sodródtak a bűnbe.

Visszatekintve a szemelvények is alkalmasak arra, hogy megállapítsuk: változnak az idők, s mi is változunk azokban. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az idők változásával a cselekmények, események, tények is változnak, s ma sem szabadulhat senki a vétkeinek súlya alól. A régiekre való emlékezés felébreszti az emberben a törekvést arra, hogy jobbá legyen a világ.

36 HBmL IV. A. 1018/e. 4. k. 63. old.

165