A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében
A török uralom alatti város igazgatási szervezetéről nem sok adat maradt fent. De ezekből is meg lehet állapítani; város jogait biztosító okleveleit féltő gonddal őrizte és ezáltal is elismeri a magyar uralom jogfolytonosságát.30 Még erősebb kötelék csatolta a várost a korszak magyar művelődéséhez a korábbi korszakból átmentődött egyházi szervezet és a helybenmaradt ferences rend missziós működése. A XVI. század első harmadában — elsősorban Szegedi Kis István refor- mátori működése révén gyökeret vert és a század folyamán mindvégig erős maradt a reformáció kálvini iránya, de ennek hatását ellensúlyozta az a tény, hogy a ferences rend működése sohasem szűnt meg és a XVII. század folyamán ez még szélesebb körű és mélyebbre ható lett. Annyi bizonyos, hogy a korábbi kolostori kultúra visszaesése ellenére Szegeden a katolikus egyház fennállása egy pillanatra sem szakadt meg.31 Szegedtől eltérően Debrecen az 1552-ben bekövetkezett meghódolással közvetlen török megszállás alá nem került. 1693-ig, Várad visszafoglalásáig szultáni khász lett, amely a hódolást summaadóval váltotta meg. Mint Szapolyai János magánbirtoka a keleti országrész politikai változásait követte, de 1538 óta (Váradi béke) vitathatatlanul Erdélyhez tartozott 1686-ig, anélkül azonban, hogy a királyi Magyarországgal való kapcsolata egy pillanatra is megszűnt volna. E kapcsolat fenntartására nemcsak gazdasági érdeke kényszerítette, hanem az a tény is, hogy a királyi végvárvonal Ónodtól Tokajon át Kállóig közvetlen szomszédságában húzódott és ezek várőrségének a várossal szembeni magatartását Erdélynek a királysággal fenntartott viszonya határozta meg. A három hatalomhoz fűződő másfél’százados viszontagságai alakulását és a védtelen helyzetéből következő politikáját s a város vezetőinek magatartását az idevonatkozó fejezet új szempontokkal is gazdagítva tárgyalja.32 Ugyancsak részletes képet kapunk a három hatalom által a városra rótt különböző terhek alakulásáról, a török, a királyi és erdélyi részre teljesítendő adózás és egyéb terhek mértékéről.33 A politikai viszonyok változása 1618-ig nem változtatott Debrecen jogi helyzetén, mert eddig az időpontig változó földesura hatalma alatt álló mezőváros maradt, majd az erdélyi fejedelemség fennállásáig fejedelmi mezőváros. Ennek ellenére mind gazdasági, mind igazgatási, mind pedig művelődési tekintetben messze felülmúlta mind az erdélyi, mind a királyi Magyarország városait és sikerült elkerülni azokat a vitákat, amelyek során a XVI—XVII. században a királyi uralom alatt álló városokban a nemesség túlsúlyának növekedésével jártak és végső soron a városok külön renddé szerveződésének útját szegték.34 A XVI—XVII. századi városigazgatás szervezetét az előzményeivel együtt a kötet részletesen tárgyalja, de a vonatkozó utalások szétszórtsága miatt homályban marad az a folyamat, amely révén a földesúri hatalom meggyengülésével az autonómia teljességét jelentő bíráskodás és igazgatás szervezetének XVII. századi teljességéhez vezetett. Az bizonyos azonban, hogy Debrecen XVI—XVII. századi városigazgatását és autonómiáját minden e korbeli magyar városénál részletesebben lehet e fejezetből megismerni. Ez az autonómia Debrecent ténylegesen a királyi terület városaival egyenrangúnak mutatja.35 A XVI—XVII. században — a háromfelé adózás és a sokféle sarcolás ellenére a város gazdasági élete fejlődött és a század végén Debrecen a közvélekedés szerint 30 Uo. I. 719—723. old. 31 Uo. I. 637—662., 723. old. 32 Debrecen története I. 313—345. old. 33 Uo. 141—157. old. 34 Uo. 138., 205—206., 212—216., 218., 230—233. old. Vö. Szekfű Gyula—Hóman Bálint: Magyar történet III. k. 551—552. old. Bp. 1935. 35 Debrecen története I. 176—204., 224—233. old. 15
