A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében
nemcsak Tiszántúl, hanem az egész Magyarország és Erdély legnépesebbnek és legvagyonosabbnak tekintett városa volt. Ez ugyan külső képén nem látszott meg, de a tizenöt éves háború alatt árokkal, sövénnyel kerített és kapukkal ellátott rész teljesen beépült. Az árkokon kívül, a nyugati oldalon már az 1570-es években telepítik az első szőlőskerteket, az árkon kívül major- és széríískertek állanak. A határ szántóföldi művelés alá nem fogott részén, s a földesurak engedelméből a mezővárosi polgárok használatába engedett és a háború alatt elnéptelenedő pusztákon emlegetett mezei kertek (hortus campestis, allodium campestre) arra utalnak, hogy az extenzív, pusztai állattartás Szegedhez hasonlóan nagy arányokban bontakozott ki. A város mezőgazdálkodását tárgyaló fejezet olyan széles körű forrásanyagra nem támaszkodhatott, mint Szeged e korbeli agrárviszonyait tárgyaló szerzőé, de a publikált, még inkább a közre nem adott helyi források mélyebb kihasználásával Debrecen agrárviszonyairól (határhasználat rendszere, földközösség alakulása) árnyaltabb képet lehetett volna adni, az eredeti városhatárt megkétszerező pusztai birtokok megszerzésének bővebb tárgyalásával. Szegedtől eltérően ezeket a pusztákat az egyes sőrésgazdák a legritkább esetben vették zálogba, megszerzésük és használatuk szabályozása a városkommunitás által történt. A város körüli szőlőskertek kialakulása és a XVII. században oly jelentős gazdasági szerepet vivő érmelléki szőlőtermesztés is csak vázlatosan van tárgyalva. 36 Oláh Miklós Debrecent 1536-ban gazdag, évi hat országvásárral bíró helynek mondja, amelynek kiterjedt marhakereskedelme van. Az államjogilag Erdélyhez tartozás nem vetette vissza Debrecen kereskedelmét a XV. században már megindult fejlődésében. A városi jegyzőkönyvek 1547-től megmaradt sorozatai már korábban kiépült nyugati (bécsi és sziléziai), valamint lengyel kapcsolatokról tanúskodnak. A város történetének a kereskedelem XVI—XVII. századi alakulását tárgyaló fejezete szerint a Szolnokon s Vácon keresztül nyugatra vivő kereskedelmi út mellett, az Erdélyből Kassán át Lengyelországba vezető pedig a korábbi időszakénál fontosabbá vált. A nemzetközi áruforgalomba közvetlenül — Szegedhez viszonyítva — kevesebben kapcsolódhattak be, bár az egyes kereskedő kompániák igen jelentős méretű forgalmat bonyolítottak le (Szabó Máté és társai). Igazában azonban Debrecen e másfél évszázadában az országhatárokon is túlnyúló körzet vásárközpontja volt, mely nagy mértékben elősegítette a céhes kézműipar differenciálódását és az iparnak a város gazdasági életében vitt szerepét. A monográfiának a céhes kézműiparral foglalkozó fejezete nagymértékben hozzájárult a magyarországi — azonbelül pedig a magyar ethnikumú iparűzők által kialakított céhszervezet ismeretéhez. A gondos feltáró munka huszonhétféle iparág működését igazolja, a XV. században még csak csírájában levő kézműipar a XVI—XVII. században virágzott fel, köztük a művészi fokra emelkedett ötvösművészet.37 A kötet művelődéstörténetét tárgyaló fejezete, nemcsak új, eddig kevésbé ismert, vagy inkább a gazdasági, társadalmi és politikai összefüggés nélkül felsorolt tények és események európai szellemi áramlatokba való illesztésével tárgyalja a késő középkori Debrecen egyházi szervezetét, kulturális életét. A reformáció előtti időszakról, az egyházi építkezésről, az egyetlen szerzetesrend, a ferencesek működéséről, kevés adat maradt fent. A XV—XVI. század fordulóján már néhány debreceninek nevezhető diák is feltűnik a krakkói egyetemen, de kevés számuk „Debrecen középkori művelődésének viszonylagos szerénységére vall”. 36 HBmL IV. A. 1011/a. 2. k. 181. old., 8. k. 258. old., IV. A. 1021/b. 144. sz., IV. A. 1021/f. Szepesiiratok 68., 72., 150. sz. Debrecen történetei. 475—488. old. 37 Szamota István: Régi utazások Magyarország és a Balkán félszigeten. Bp. 1891. 23. old. Debrecen történetei. 413—464. old. 16
