A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke

A Fekete Könyv minden kötete sötétbarna bőrkötésű, fedőlapjának mindkét táblája geometrikus díszítéssel, a sarkokon apró virágokkal cizellált debreceni könyvkötő munka, mely mint kötés is figyelemre méltó. A bekötött papírlapok széle feketére festett. Már külső megjelenésében is komor hangulatot áraszt, mely mintha jelképesen, mással össze nem téveszthető módon a benne rögzített bűnesetek hangulatát akarná a szemlélőben ébreszteni. A helytörténet és honismeret olyan sajátos forrása, amely a benne sorakozó bűnesetek leírása során a kor hangulatához illeszkedően, ha érintőlegesen is helytörténeti eseményeket világít meg. A tűzesetekkel kapcsolatos helyzetjelentések pl. a XVIII. század eleji debreceni tűzvészeknek nem csupán lefolyását, de gyakran okát is adják és adatokat szolgáltatnak a népi építészet formáira, vagy bizonyos lopásokra vonatkozó vallomások viselettörténeti jelentőségű értékes adatokat tartalmaznak.6 Egyes bűnesetek szigorú elbírálása a szokásokra, hagyományokra utal, s a büntetés néhány formája majdcsak azonos módon fellelhető a népi jogszokásokban, egy zártabb népi közösség századokkal korábbi erkölcsi normáiban.7 Hasonlóan ez mondható el a kuruzsló, gyógyító, vagy babonás ejárásokról, melyeknek megrekedt maradványai mai napig fellelhetők.

Ha a kérdéseket történeti néprajzi szempontból vizsgáljuk, megállapíthatóan sok adatot találunk, amelyeknek feltárása eddig kevéssé megvilágított kérdésekre derít fényt, vagy ismeretlen adatokat szolgáltat. Tehát néprajzi szempontból is jól használhatók. Babonás eljárások, pl. a rostafordítás tolvajok személyi kilétének felderítésére, állat-ésegyéb lopások tolvajainak felderítésére maradványaiban mai napig fellelhetők. A néprajzi irodalom és a néprajzi gyűjtések még századunkból is ismernek analógiákat az 1700-as évek első felében megtörtént eljárásokra vonatkozóan.8

A bűneseteket rögzítő fekete könyvből jól érzékelhető a török nyomás alól felszabadult városnak a török időkben keletkezett erkölcsi fellazulása, amely az 1790-es években a puritánsághoz visszaforduló város elítélő szigorúbb szemléletében jelentkezik, amely a viselet tarkaságának elszíntelenedésében, de az események megítélésében is világosan megtalálható.9 Ugyancsak jól érzékelhető a kuruc—labanc viszálykodás idején felszabadult erkölcs hatása, amely különösen a szabadosabb beszédben, a káromkodásban, s a nemi szabadosság különböző formáiban nyilvánul meg.

Érdemes a köteteket tanulmányozni nyelvészeti szempontból is. Mind a megfogalmazásban, mind a kifejezések használatában egy választékos korai magyar nyelvvel találkozunk, amely tükrözi a nyelvújítás előtti állapotot és az azt követő változásokat. Akár a latin, akár a magyar nyelvű szövegeket vesszük figyelembe, ez a váltakozó jegyzőkönyvi formában egyaránt kifejezésre jut, s nem egy nyelvészeti szakdolgozat vizsgálandó témája lehetne. Nyelvi vonatkozásait illetően megkockáztatjuk azt is, hogy a debreceni bíráskodás, ahol csak tehette, kerülte a latinságot, jóllehet a hivatalos nyelv 1848-ig a latin volt.10

Az 1913-as évet megelőzően első ízben Koncz Ákos Debrecen város főlevéltárosa és tb. tanácsnoka foglalkozott tanulmányozásával, s irányította a figyelmet a bűnesetek és a régi városi büntetőjog tanulmányozására. Kiváló munkája ugyan adós marad néhány kérdés összefüggésének vizsgálatával, mégis maradandó értékű, mivel elég korán ráirányítja a figyelmet egy város életében jelentős forrásértékű XVIII.

6 Vö. ZoltaiLajos: A debreceni viselet a XVI—XVIII. században. Ethnographia 1938 (XLIX) 64. old. Magyar Néprajzi Lexikon 2. k. 685—686. old. (Jogszokás)

7 Papp László: Vezérfonal a népi jogélet kutatásához. Bp. 1948. Makkal László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben. In. HBmLÉ VIII. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1981. 121. old. Széli Farkas: A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés a debrecen városi régi jogban. Db. 1897.

8 Magyar Néprajzi Lexikon 4. k. 373—374. old. (Rosta forgatás)

9 Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. Bp. 1905. 70., 93., 98—99., 199—200. old.

10 Az illetékes felsőoktatási intézményeknek javaslatainkat évről évre megtesszük.

155