A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Műhely - Béres András: Debrecen város fekete könyve helytörténeti forrásértéke
századi adatgyűjtemény megismerésére. Mint könyve bevezetőjében mondja: „Nagyon itt volna az ideje annak, hogy a közlevéltár érdekesebb anyagát közzétennénk, hogy úgy mondjuk közkinccsé tennénk. A gazdag anyagból évenkint kiadhatna városunk egy kötetet szakszerű feldolgozásban. Nyerne vele a történettudomány, és ha mások nem, de a város lakói megismernék a múlt eseményeit és erőt merítenének azokból a további haladásra.”11 A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai sorozatában 1979-ben kezdte meg a város jegyzőkönyvei regesztáinak kiadását Balogh István, Komoróczy György és P. Szalay Emőke fordításában Szendrey István és Gazdag István szerkesztésében, amely anyag az 1547—1557 közötti időről hét kötetben megjelent egyéb forrásokkal együtt, amelyet olyan részletes feltárás is követhet, majd, mint a Protocollum Nigrum, amely nem csupán érdekességek, kuriózumnak számító csemegék gyűjteménye, hanem ahogyan Koncz Ákos is említi, egy város egyéni arculatának másik oldala, a jogszolgáltatás történeti forrása.11 12 Egy teljeskörű feltárás nyújthat sokoldalúan forrásértékű ismereteket különböző témakörökhöz, mint pl. a vádaskodás, hamis eskü, házasságtörés, varázslás, bűbájosság, csalás, pénzhamisítás, tolvajlás, káromkodás, duhajkodás, sikkasztás, gyújtogatás, méregkeverés, szándékos gyilkosság, öngyilkosság, megbecstelenífés, szavatyolás és más esetekben, amelyek egy részére vonatkozóan az elmondottak bizonyítására néhány példát eredeti formában mutatunk be. E szemelvények sokrétűen érzékeltetik a város arculatát, az élet számos oldalára világítanak rá. Egyben hangsúlyozzák a kor közbiztonsági állapotát, amely végsősoron a társadalom képének megrajzolásához nyújthat segítséget. Érzékelhető ezekből a városvezetésnek a református egyházzal való szoros összefonódása is, amely a szellemi és gazdasági életét a puritanizmus szellemében befolyásolta. A város lakosságát kétoldalról karolta a polgári és egyházi irányitás, amely Debrecen város I. Lipót királynak 1693-ban kiadott diplomájában, a városcímer új formájában is kifejezésre jutott,13 és nem csupán ekkor, de a kapitalizmus korának végéig jellemzője maradt. SZEMELVÉNYEK 1. Asszonyt csábítás. 1740. szept. 10.14 Causa Fisci contra Georgium Tasi Coelibem I. (vádlott) Ez azt vallja, hogy Gazda Asszonyával Csapó Sárával, az előtt Fecséri János, most Kovács György házas társával, mikor nála szolgált, özvegységében közösült a mezőn, a hol csak egyedül ketten gyűjtöttek szénát majd egy hétig, büntettessék érdeme szerint. E mellett az Asszony is vallya meg ha külömben nem tortúra alatt, és hasonlóan büntettessék. 11 Koncz Ákos: Debreczen város régi büntetőjoga és ennek alkalmazása a különböző bűnesetekben. Db. 1913. 9—10. old. 12 Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1547—1557. (Szerk.: Szendrey István) Összeállították : Balogh István, Komoróczy György, P. Szalay Emőke. A HBmL Forráskiadványai 1—7. sz. Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595—1847. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forrás- kiadványai 8. sz. (Sorozatszerkesztő: Gazdag István) Db. 1983. 13 Koncz Ákos—Herpay Gábor: Debrecen Szab. Kir. városi rangra emelésének története. (Debrecen város címere) Db. 1915. 51., 57. old. Balogh István: Debrecen néprajza. In: Vármegyei Szociográfiák XII. Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye. (Szerk.: Csobán Endre) Bp. 1940. 174—179. old. 14 HBmL IV. A. 1018/e. 5. k. 266—267. old. 156
