A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)

Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében

Debrecen mezővárosi fellendülése is a XV. század második felére és a XVI. század elejére tehető. Sajnos a vonatkozó fejezetek e száz év alatti fellendülést csupán futólag érintik, az idevonatkozó források tüzetesebb elemzése nélkül. Makkai László idejében elhangzott figyelmeztetése ez időszak kutatóinál visszhang nélkül maradt. Pedig a mezőváros lakói használatában levő határterület közel fele rendszeresen vagy alkalmilag legelőül szolgált. Annyit mégis bizonyossággal mondhatunk, hogy Debrecen a XV—XVI. század fordulóján a mezővárosok állattartó-földművelő típusához tartozik, a távolsági áruforgalom fontos átmenő állomása, élénk vásárok központja és nagy terület kézművesipari szükségletének kielégítője. De mind egyházi intézményei, mind igazolható kulturális kapcsolatai tekintetében messze elmarad Szeged mögött.26

IV.

A két város történetében az ország három részre szakadásával bekövetkezett változás közel másfél évszázadra terjedő új korszakot jelentett. Szeged 1543 után török uralom alá került, a mohácsi csatát követő hadvonulás legfeljebb átmeneti pusztulással járt, de az azt követő zavaros évtizedek idején a királyi uralom alatt maradt városokkal kapcsolatot tartó gazdagabb polgárai végleg elhagyták a várost. A török által megerősített vár katonai őrséget kapott, a vár alján a hódítást nyomon követő, nagyrészt Balkánról származó, népelem élt. Szeged gazdasági helyzete megrendült, „de a közel 3000 főnyi lakosságával a hódoltság legjelentősebb települései közé számított”.27

Bár jogilag hódolt területen feküdt, a magyar uralom tényleges elismerése következtében nem szakadt meg a királyi területen át ausztriai és délnémet városokkal folytatott kereskedelme sem. Csupán az áruforgalom iránya és összetétele változott meg.

A török pénzügyi adminisztráció révén keletkezett összeírásokból, a török uralom alá került város képe az eddig ismertnél jóval plasztikusabban bontakozik ki. A város e korszakának írója a rendelkezésére álló összes forrásokat követésre méltó módon használta fel. A kötetnek e fejezete nemcsak a város, de a török uralom alá esett magyarság történetét is új világításba helyezi.

A korábbi korszakban itt élt lakosság életfolytonossága sem szakadt meg. A XVII. század utolsó harmadában a betelepültekkel megszaporodott népesség száma elérhette az 5500—6000 főt. A szerző valószínűnek tartja, hogy a helyi szükségletet kielégítő kézművesek és kereskedők nagy része azonban délszláv volt.28

A XVI. században Szeged mint árucsere központ továbbra is megtartotta jelentőségét, a kereskedelmi összeköttetéseit csak a 15 éves háború zavarai zilálták össze. Különösen áll ez a nyugatra irányuló állatkereskedelmére.

Lakóinak gazdasági léte a saját határaikon kívül, a Duna—Tisza közi, kun pusztákon álló szállásokon folytatott pusztai állattartáson nyugodott. A fejezet szerzője által közölt számszerű adatok valószínűsítik azt a nézetet, hogy a tizenöt éves háború előtt nyugatra irányuló szarvasmarha kereskedelemben a szegedi tőzsérek az Alföld más vidékeit meghaladó mértékben részesültek. Jelentős volt a borkereskedelem, az 1570-es évek óta Szeged határában is folyt már bortermelés.29

26 HBmLÉ III. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1976. 21., 25., 27. old.; Debrecen története I. k. 494— 495., 497. old.

27 Szeged története I. 499 s köv., 537—569. old.

28 Uo. I. 680. old.

29 Uo. I. 585—593., 597., 601. old.

14