A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 13. 1986 (Debrecen, 1986)
Tanulmányok - Balogh István: Két város története az új monográfiák tükrében
de az idézett irodalomjegyzék tanúsága szerint a hiányokat a szegediek szorgos és tervszerű munkával igyekeztek pótolni. Úgy tűnik, mintha Szeged és a város közelebbi környékének középkori történetére vonatkozó Írásos források feltárása tervszerű munka eredményeként előzetesen megtörtént volna. Szeged török uralom alatti történetét — bár erre a helyi források nagyon hiányosak — az újabb évtizedek alatt fellendült, török levéltárakban folytatott forrásfeltáró munka eredményeként, részleteiben szinte jobban ismerjük, mint Debrecen e korszakának másfél évszázadát. Annak ellenére, hogy Debrecen e korbeli életére nemcsak a helyi levéltár anyaga, de jóval szélesebb körben található források is bőséges tájékoztatást nyújtanak. A város XVI—XVII. századi történetének feldolgozása azonban — két fejezet kivételével — sajnálatos módon nélkülözi a szélesebb körű kitekintést. Világos tagolás és a tényleges változásokat figyelembevevő korszakbeosztás híján Debrecen mezővárossá fejlődésének XIV—XV. századi korszaka egybemosódik az igazgatási és kulturális autonómia kialakulását lehetővé tevő XVI—XVII. századi korszakával. III. Amint a fentebb idézett várostörténeti kutatás megállapította, a magyar mezővárosok nem tervszerű telepítések következtében jöttek létre. Ez derül ki Szegednek és Debrecennek a korai korszakát tárgyaló tanulmányokból is. Mindkét helynek a magyarság megtelepülése előtti korszakára vannak bizonyítékok, hogy korábban ember által lakottak voltak, de régészeti leletek nem használhatók közvetlen bizonyítékul a magyarság előtti lakosság kontinuitására.17 A régészeti leletek és a helynevének — kétségtelen hitelű — feltűnése között 2—3 évszázadnyi időköz áthidalására a kutatók a helynév eredetének elemzésével, a megtelepülést elősegítő és a további fejlődést befolyásoló földrajzi energiák kutatásával, az utcahálózat kialakulásának nyomon kísérésével, sőt néhány esetben a középkori maradványok feltárása nyomán nyert régészeti és építéstörténeti megállapítások figyelembevételével próbálnak fényt deríteni. Szeged és Debrecen történetírói egyaránt alkalmazták ezeket a módszereket — Szeged esetében ugyan korai középkori ásatások megejtésére nincs lehetőség —, de Debrecen XII—XIII. századi korszakát a birtoklástörténeti elemzés mellett az utóbbi években, a ref. Nagytemplomnál folytatott régészeti feltárás segített tisztázni. Szeged és Debrecen helyneveinek történeti elemzése nem hagy kétséget afelől, hogy mindkét település megülése a honfoglalást követő időre nyúlik vissza. Az elsődleges telepítő energia Szeged esetében a vízi út, a vízi úton folytatott só szállítás volt. Debrecen pedig sok más kis településsel együtt, két eltérő földrajzi adottságú terület, a homokos, erdős Nyírség és a termékeny lösztalajú Mezőség érintkező vonalán keletkezett. A későbbi Szeged nevét viselő település létrejöttét a királyi monopóliumot képező sókirakó és -elosztó központ határozta meg, Debrecen pedig több más környékén keletkezett korai, Árpád-kori településsel együtt, a királyi várbirtok egyik faluja volt. Az eltérő birtoklás már a mezővárossá fejlődés fokát megelőző korszakra is reányomta bélyegét, a későbbi századok során Szeged királyi birtokként, az Alföldön egyetlen településként kapott a királyi városokéval vetekedő szabadalomlevelet. A szegedi hospeseket már a tatárjárás előtti oklevelek is említik, míg Debrecen ezek17 Szeged története I. 242—243. old.; Debrecen története I. 92—93. old. 11
